Fejér László - Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)

Bevezetés

lülettel bíró és esetenként nem központosán felfüggesztett — súlyt a víznyomás erősen kitéríthette, s így a mérés nem a szándékolt függélyben történt. Később ez a forma is változott, s az áramvonalasan kialakított, kormánylapáttal ellátott ún. „torpedó" ólomöntvény jól bevált a mérési gyakorlatban. A kötélre függesztett szárnnyal való mérés esetén — a fenti újítások révén — csökkent a víznyomás támadási felülete és ezzel a kötél inga kitérése; megbízhatóbb lett már a mélységmérés is, és a sebességmérő szárnyat kevésbé rángatta a víz, ami fokozta működésének megbízhatóságát. A gyakori hídról való mérésekhez TARNÓTZKY Andor szerkesztett egy ügyes és könynyen kezelhető mérőeszközt, a mérődeszkát (62. ábra). 62. ábra. Tarnótzky-féle mérődeszka csörlővel Ami végül a szárnyat illeti, a Vízrajzi Intézet devizagazdálkodási okokból ugyancsak hazai megoldás mellett döntött. Az újabb műszer tervét BERÉNYI Gábor a bel- és külföldi szárnyakkal kapcsolatban tett tapasztalatok felhasználásával készítette. Mivel az általános gyakorlat igényeinek kielégítésére törekedett, megelégedhetett az 5—6 cm/s-os indulási sebességgel, ami a jól bevált fogaskerekű számlálóberendezés megtartását, és tömör öntött alumínium vitorlák alkalmazását tette célszerűvé. Az első csapágy a vitorla torpedó alakú törzsének hüvelyébe van behelyezve úgy, hogy a víz csak hátulról kerülhet bele, és a golyók közé nem rakódik le az iszap. * 1939-ben a kassai vízügyi hivatal hidrometriai műszereinek átvételekor tapasztalta TARNÓTZKY Andor a torpedóformájú terhelősúly előnyeit, s javaslatára a Vízrajzi Intézet öntőműhelyében a korábbi lencsealakú ólomsúlyokat az új formára öntötték át.

102