Fejér László - Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)

Bevezetés

FEKETE ezért meg óhajtotta reformálni a folyók másodpercenkinti tömegeinek meghatározási módszerét és a költséges és különösen nagy vízállás esetén körülményes szárnymérések helyett közvetett módokat kívánt alkalmazni. Vizsgálódásaink eredményei alapján a víztömegek megállapítására egyik esetben a vízmércéken észlelt tetőző pontok haladásából próbált összefüggést találni; általános esetben a vízállások napi változása volt számításának kiinduló pontja; harmadjára a már közismert (Ganguillet—Kutter-féle) képlet átalakításával és kiegészítésével igyekezett megbízható adatokhoz jutni. FEKETE Zsigmond Amint azt ZUBER Ferenc megállapította, FEKETE Zsigmond „irodalmi tevékenysége során sokszor került heves polémiák középpontjába. Abbeli igyekezetében, hogy a járt ösvényeket elkerülve haladjon előre és új dolgokat produkáljon, gyakran lesiklott a szigorúan tudományos alapról."

191 Nincs tudomásunk arról, hogy a FEKETE által javallott módszerek átmentek volna a gyakorlatba, viszont a közvetlen mérésekkel szembeni fenntartásai ellenére a Vízrajzi Osztály FEKETE vezetésének idején a Dunán és mellékfolyóin 95 esetben 215 mérést, a Tiszán és mellékfolyóin pedig 70 esetben 544 mérést hajtott végre.