Fejér László - Lászlóffy Woldemár: A hidrometria magyarországi fejlődése (1700-1945) (Vízügyi Történeti Füzetek 13. Budapest, 1986)
Bevezetés
Nemzetközi téren új eljárást jelentett — a szárnyegyenletek mérésekkel történő meghatározása terén — a prágai A. R. HARLACHER vágányokon futó kocsi módszere. Megoldásának lényege az volt, hogy egy 7,5 m széles csatornát áthidaló, sínpályán futó kocsira erősítette a műszert tartó rudat. A kocsi esetenként más-más sebességgel történő vontatásával kapta meg az egyenlet kívánt pontjait. A kocsi mozgatása itt is nehézkes volt, s a hasonló állomást felépítő külföldi vízrajzi szolgálatok a csatorna szélességének jelentős csökkentésével vélték a gondokat megoldani. Amikor 1894-ben a Vízrajzi Osztály is elhatározta egy új bemérő állomás kialakítását, a tervek elkészítésével megbízott HAJÓS Sámuel HARLACHER tapasztalatait figyelembe véve építtette meg azt,a Szolnok melletti Milléri belvízlevezető csatorna torkolatánál. A közel 8 m széles csatornának csak egyik partján fektettek vágányt, és a műszer az azon futó kocsiról oldalt kinyúló karra volt erősítve. A vitorla fordulatait és az időt regisztráló írógép szalagjának továbbítását — a részletező mérésnél alkalmazott megoldásához hasonlóan — a kocsi kerekének forgása biztosította úgy, hogy az írógép dobjáról 1 m úthosszon 10 cm szalag tekeredett le (46. ábra). Mivel a szalag néhány cm hosszú darabjáról is le lehetett olvasni a fordulatszámok. 46. ábra. Szárnybemérő kocsi az idő és az úthossz összetartozó értékeit, nem volt szükség tartósan egyenletes sebességű vontatásra. A kocsit előbb lassú lépésben tolták a munkások, majd fokozatosan növelték a sebességet a 150 m hosszú pálya végéig, ahol már futottak. Elvileg tehát elegendő volt egyetlen menet a műszer egyenletvonalának megállapításához 170 . A valóságban, az eredmény megbízhatóságának fokozása végett a Vízrajzi Osztály gyakorlatában is megismételték a vontatási kísérletet, de a szárnyak bemérésének ideje így is lényegesen rövidebb volt, mint a külföldön használatos egyenletes sebességű vontatás esetében, amelyhez különleges gépi berendezésre volt szükség, és menetenkint csak egyetlen pontot adott, míg a szolnoki megoldás egyetlen menete egész sor pontot eredményezett. A szolnoki bemérő állomás távol volt Budapesttől és a vágányoknak a csatorna vízállásától függő esetenkinti lefektetése, majd felszedése és raktározása költségessé tette fenntartását.
