Fehér Ferenc - Horváth Jenő - Ondruss Lajos: Területi vízrendezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986)

3. Dr. Horváth Jenő: A vízrendezés mező- és erdőgazdasági alapjai

3-1. ábra.

A növény anyagcsere-forgalmának sematikus rajza. (A szerves anyagok — cukrok, aminósavak, fehérjék, keményítők, zsírok és egyéb vcgyületek — további szintézise a levelekben, gyökerekben, gumókban és tenyészőcsúcsokbaii megy végbe)

A víznek a tápanyagok talajból való felvételében is nagy jelentősége van. A talajok tömegének átlagosan 20%-a víz, amely az időjárási viszonyoktól függően változik. A növények ásványi táplálkozása elsősorban oldatból megy végbe. Ezért, ha elég tápanyag áll rendelkezésre, de nincs elég nedvesség a talajban, a növény tápanyag- hiányban szenvedhet. A víz a talajban tehát sohasem tiszta víz, hanem talajoldat formájában van jelen, amelyben a tápanyagok különböző ionok alakjában találhatók. A növény ezeket ioncsere segítségével veszi fel. Ez úgy megy végbe, hogy a növények gyökerei COa-ot lélegeznek ki, amely a gyökérszőrök felületén található vízrétegben oldódva szénsavvá alakul. A szénsav H+- és EICO^-ionokra disszociál. így a légzés során csereionok képződnek, ami után a EI+-kation helyébe a növény számára szükséges egyéb kationok (NH+4, K+, Ca+ + , Mg++ stb.), ill. a HCOjj- anion helyébe más fontos anionok (NO jj, H2PO^, Cl stb.) lépnek. A légzés egyidejűleg energiát is szolgáltat a koncentrációgradiens ellenében történő ionfelvételhez.

A talajoldat vízből és a benne oldott különböző anyagokból (sók, savak, bázisok stb. formájában) és elnyelt gázokból áll. A talajoldatban a növények számára fontos

63