Fehér Ferenc - Horváth Jenő - Ondruss Lajos: Területi vízrendezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986)
2. Fehér Ferenc: Fizikai hidrológiai folyamatok
cokat. A foltok jellege a terület—tározás összefüggés paramétereinek megadásával vehető figyelembe. A modell bemenő adataként a hatékony csapadékra van szükség, amely a tényleges csapadék, az időjárási és talajviszonyok ismeretében számítható ki (pl. az EXPRE modellel). Az így megadott hatékony csapadék értékeket a modell tehát elhelyezi a vízgyűjtő belvízfoltjaiban, számon tartva az összes elöntésben levő belvíztömeget és az elöntött területek nagyságát. A következő lépés a belvízfoltokból végbemenő kifolyás számítása. Ehhez a számításhoz Kienitz egy különleges összefüggést dolgozott ki: a belvízfoltláncból kifolyó vízhozamot a belvízfoltban tározott víztömeggel hozta összefüggésbe (megfelelő segédváltozók bevezetésével). A belvízfoltok víztömege azonban nemcsak kifolyás útján csökken, hanem a talajba való beszivárgás és párolgás útján is. Ez a csökkenés veszteségtényezővel vehető figyelembe. Természetesen a belvízfoltból végbemenő kifolyást, a beszivárgást és a párolgást szabályozó tényezők mind függnek a hőmérséklettől, tehát egy folyamatos, a hőmérséklet függvényében végzett redukcióra is sor kerül. A belvízfoltok, foltláncok vize meghatározott helyeken jut be a belvízcsatornába (tehát nincs egyenletes oldalterhelés!). A DRAINAGE modell kétféle csatornatípust különböztet meg: végcsatornát (amelybe felülről már nem csatlakozik további csatorna) és közbülső csatornát (amelybe van felső becsatlakozás). A végcsatornába csak a csatornához tartozó vízgyűjtő terület vize gyűlik össze* A számítás a feltételezett állapotnak megfelelő paraméterekkel indul, és a program valamennyi lefolyással rendelkező belvízfolt, ill. foltlánc vízhozamát kiszámítja, összegezi. Természetesen a csatorna vízszállító képessége ennek a vízhozamnak határt szab. Ide építették be az első vízhozamkontrollt. Abban az esetben, ha a csatorna vízszállító képessége (amelyet valamennyi csatornára meg kell adni) elegendő az összegyűlt víz elvezetésére, a számítás folytatódik. Ha a csatorna kapacitása kicsinek bizonyul, a számítást módosított (a valóságot jobban jellemző) paraméterekkel addig kell ismételni, amíg az összegyűlt víz mennyisége és a csatornakapacitás megfelel egymásnak. A csatorna vízszállító képességével ellenőrzött számításokat természetesen valamennyi végcsatornára el kell végezni. A következő lépés a közbülső csatornák vízhozamának számítása. Ezek közül is azok kerülnek először sorra, amelyekhez a végcsatornák csatlakoznak. A csatornák közötti eligazodást a speciális csatornakódolás teszi lehetővé. A közbülső csatornákat a saját vízgyűjtő területükről érkező vízhozamon kívül a beléjük csatlakozó csatornák vízhozama is terheli. Természetesen ezekre a csatornákra nézve is igaz, hogy csak a kapacitásuknak megfelelő vízhozamot képesek elszállítani. Ebben az esetben is el kell végezni a vízhozamkontrollt, de ez más jellegű, mint a végcsatornák esetében. Itt ugyanis nem csak a saját vízgyűjtő területről érkező vízhozamot kell csökkenteni (a belvízfolt-paraméterek módosításával), hanem vissza kell menni a számítással a becsatlakozó csatornák vízgyűjtőjére, és ott is csökkenteni kell a vízhozamot. A csökkentés azonban nem arányosan, hanem bemenő adatként megadott, az egyes csatornavízgyűjtőknek a talaj-, terep- és egymáshoz viszonyított magassági viszonyait figyelembe vevő súlyszámokkal végezhető. A számítás az előzőekben leírtak szerint halad tovább, hiszen valamennyi követ52
