Fehér Ferenc - Horváth Jenő - Ondruss Lajos: Területi vízrendezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986)
2. Fehér Ferenc: Fizikai hidrológiai folyamatok
kellő biztonsággal azonosíthatók. Az így kialakított, a vízgyűjtő bizonyos sajátosságait és a vegetáció periódusait azért figyelembe vevő modellek (modellparaméte- rek) jól használhatók a vízhozam becslésére. A hazai gyakorlatból elsősorban Kovács György ilyen jellegű eredményei emelkednek ki (Kovács, 1983). A sík vidéki vízrendezés hidrológiai megalapozásához az analitikus modellek már csak fenntartásokkal alkalmazhatók. Az analizálást ugyanis matematikai statisztikai módszerekkel végzik, és ezek alkalmazásának szigorú feltételei vannak. A két legszigorúbb feltétel a függetlenség és a homogenitás. A függetlenségi feltétel azt jelenti, hogy az analizált adatsor elemeinek egymástól függetleneknek kell lenniök. Ez a feltétel a csapadékadatokra általában igaz, vagy közelítéssel igaznak fogadjuk el, de a legtöbb belvízi paraméterre (egymás után következő vízhozam, vagy egy elöntött terület adatai) ez általában nem érvényes. A homogenitás kérdése nem egy-egy belvizes időszak, hanem hosszabb időszakok vizsgálatakor vetődik fel. A belvízrendszer kiépítettsége, az agrotechnika ugyanis folyamatosan változik, így az adatok egyöntetűségének feltételezése sok esetben elég durva közelités. Természetesen mód van arra, hogy az analitikus módszerek sík vidéki területekre alkalmazásának problémáit elkerüljük. A megoldás olyan adatsorok közötti kapcsolatok feltárása, amelyek kielégítik a matematikai statisztikai feltételeket. így említésre méltóak Kardos — a különböző valószínűségű csapadék és belvíz kapcsolatát elemző — és Oroszlány széles körű vizsgálatai (Kardos, 1983; Petrasovits, 1982; Kiss—Oroszlány—Vajdai, 1981). 2.2.2. Determinisztikus hidrológiai modellek A determinisztikus hidrológiai modellek körében szétválasztjuk a vízháztartási alapon működő modelleket és a szintetikus modelleket. 2.2.2.I. Vízháztartási elven alapuló modellek A vízháztartási elven alapuló modellekhez valamilyen vízháztartási egyenletet használtak fel. A modell úgy működik, hogy adott időpontokban kiszámítja a vízháztartási egyenlet egyes tagjainak értékét és megadja a keresett vízháztartási elemet (elemeket). Az első időpontban a modell a bemenő adatként megadott, ún. kezdeti paraméterekkel számol. Ezt követően a modell kiszámítja az új paramétereket. Ez a modellbe épített, az egyes vízháztartási elemek kiszámítására alkalmas összefüggésekkel lehetséges. Természetesen a modell figyelembe veszi az egyes elemek kölcsönhatását, ill. a modellparaméterek összefüggését is. A modell tehát a további számításokhoz részben maga számít ki új paramétereket, részben azonban bemenő adatokra szorul. A kívánt részeredményeket lépésről lépésre ki lehet íratni. A vízháztartási elven működő egyik legismertebb vízrendezési célú modell az 47
