Fehér Ferenc - Horváth Jenő - Ondruss Lajos: Területi vízrendezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986)

2. Fehér Ferenc: Fizikai hidrológiai folyamatok

kísérleti belvízöblözetében került sor. Egy jellemző, mért intenzitásváltozási képet a 2-5. ábrán mutatunk be. A Horton- és a /TnVip-egyenletnek a vízrendezési számítások­ban alkalmazható paramétereit a 2-1. táblázatban adjuk meg. A párolgás vizsgálatakor abból kell kiindulni, hogy két, különböző víztartalmú rend­szer kapcsolatáról van szó. A páraleadó rendszer a talaj, a növények és a talaj fel­színén levő víz, a párafelvevő rendszer pedig a levegő. A párafelvevő rendszer min­denkori telítettségi hiánya határozza meg a párolgás lehetőségét, azaz a potenciális párolgást. A potenciális (lehetséges) párolgás a levegő hőmérsékletétől, páratelített­ségétől (ill. páraéhségétől), és a felszínközeli légrétegben kialakuló szélsebességtől függ (az utóbbinak a párával telt levegő elszállításában és száraz levegőre cserélésé­ben van szerepe). A páraleadó rendszer különböző mennyiségű, párolgásra alkalmas helyzetben levő vizet tartalmazhat. Ez azt jelenti, hogy a páraleadó rendszer legfeljebb kielégítheti a lehetséges párolgás igényét, de kisebb víztartalom esetén jelentősen alatta is marad­hat. A párolgás számításának menete tehát a potenciális párolgás meghatározása, majd redukálása a páraleadó rendszer víztartalmának függvényében. Ezen az úton lehet eljutni a tényleges párolgáshoz. A potenciális párolgás számítására Magyarországon általában az Antal-féle össze­függést alkalmazzák (Antal, 1968). Ebben az összefüggésben a szél hatása — az átlagosnak tekinthető hazai szélviszonyokat figyelembe véve — az egyenlet paramé­tereibe épült be. Világszerte széles körben terjedt el a Penman-formula, amelyhez széladatokra is szükség van. Az Antal-féle párolgásszámítási összefüggés a következő: ahol ETpola potenciális (lehetséges) párolgás, mm/d; E a levegő telítettségi (lehetséges) páratartalmának napi középértéke, g/cm3; r a levegő relatív páratartalmának napi középértéke, g/cm3; t a levegő napi középhőmérséklete, °C; aA állandó paraméter, értéke 1/273. A potenciális evapotranszspirációt (párolgást) meghatározhatjuk nomogramm se­gítségével is. A párolgást a léghőmérséklet és a levegő relatív nedvességtartalma függ­vényében ábrázoló görbesereget a 2-6. ábrán mutatjuk be. A potenciális evapotranszspirációból a tényleges párolgást a páraleadó rendszer vízleadó képességének megfelelő redukcióval lehet kiszámítani. A redukció nagysága a talajfizikai paraméterektől, a talaj nedvességtartalmától, a növény fajtájától és fej­lettségi fokától függ (Antal—Posza, 1966; Kienitz, 1974; Thyll—Fehér—Ma- darassy, 1983). A tényleges párolgás tehát: 2.I.3.2. Párolgás ETpol=0,9E0’\l - r)°-?(l + aAt)4-8 (2-6) (2-7) 40

Next

/
Thumbnails
Contents