Fehér Ferenc - Horváth Jenő - Ondruss Lajos: Területi vízrendezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986)
2. Fehér Ferenc: Fizikai hidrológiai folyamatok
A légnedvesség-tartalom ismerete elsősorban azoknál a módszereknél fontos, amelyek a párolgást számítással határozzák meg. Ezekhez a számításokhoz ugyanis a levegő telítési hiányának (páraéhségének) ismerete szükséges. A légnedvesség-tartalom meghatározása általában a hőmérséklet mérésére vezethető vissza: pontos értékét a száraz—nedves hőmérőpár adataiból lehet kiszámítani. Gyakran alkalmaznak közvetlenül légnedvesség-tartalomra kalibrált, hajszálas higrométereket vagy higrográfokat is. A légnedvesség-adatokat páranyomásértékben (az adatok mmHg dimenzióban találhatók meg) vagy relatív nedvességtartalomban (%) adják meg. A vízrendezési számításokhoz általában a napi középértékre van szükség, amely a regisztrátumokból vagy a terminusértékekből határozható meg. A szél mérésére, széladatokra a párolgásszámítás egyes módszereihez van szükség. A hazai gyakorlatban alkalmazott szélmérési módszerek (2, ill. 10 m magasságban a szélsebesség és szélirány mérése) azonban a szükséges szélfüggvény meghatározását általában nem teszik lehetővé. Ez az oka annak, hogy a párolgás számítására olyan módszereket alkalmaznak hazánkban, amelyek nem igényelnek széladatokat. A vízrendezésben a talajhőmérséklet és a talajfagy ismeretének egyaránt nagy jelentősége van. A csökkenő talajhőmérséklet csökkenti a beszivárgási intenzitást, sőt egy viszonylag vastagabb (0,1...0,2 m), fagyott talajréteg a beszivárgást lehetetlenné is teszi. Azokban a matematikai módszerekben azonban, amelyeket a vízrendezésben alkalmazunk, általában nincs mód a talajhőmérséklet, a talajfagy figyelembevételére. A vízrendezésben a kádpárolgás adatainak ismerete a tényleges párolgás kiszámításához szükséges. A párolgásmérő káddal mért párolgásértékek ugyanis a potenciális (lehetséges) párolgáshoz közel állnak. A hazai gyakorlatban a 3 m2-es párolgásmérő kádat alkalmazzák, azonban egyes esetekben szükség lehet más típusú kádak (A típusú vagy GGI típusú kád) párolgásadataira is. Mivel a különböző típusú kádak között nincs megbízható átszámítási összefüggés, mindig az alkalmazott módszer által megkívánt adatokat kell beszerezni. A párolgásmérő kádakat naponta kétszer (reggel és este) észlelik, így mód van arra, hogy a nappali és az éjszakai párolgást külön is számításba vegyük. A kádpárolgást ténylegesen párolgássá szorzótényező segítségével lehet átszámítani. 2.1.3. A vízháztartási elemek vizsgálata A vízháztartási elemek lényegében fizikai hidrológiai folyamatok (hidrológiai rész- folyamatok), amelyek a vízháztartási vizsgálat (vízháztartási egyenlet) egy-egy tagja mögött rejlő fizikai folyamatot tárják fel, számszerűsítik. A csapadékon kívül legfontosabb vízháztartási elemek: a beszivárgás, a párolgás és a felszíni lefolyás. 37
