Fehér Ferenc - Horváth Jenő - Ondruss Lajos: Területi vízrendezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986)
6. Fehér Ferenc: Sík vidéki vízrendezés
A növényzet szerepe a párolgás elősegítésében nyilvánul meg: a mélyen gyökerező, nagy párologtatóképességű növények alatt a talajvíz átlagos szintje alacsonyabb, mint a sekély gyökerű, kis párologtatóképességű növények alatt. így az átlagos talajvízszint — természetes körülmények között — a növények gyökérzónájának és a talaj átlagos kapilláris emelőmagasságának megfelelően alakul ki (6-4. ábra). Az erdők alatti átlagos talajvízszint tehát mélyebb, az erdőknek ugyanis talajvízszint leszívó (depressziós) hatásuk van. Ez a hatás a védelmi célú erdőtelepítés esetén használható fel. Abban az esetben, ha a talajtani és növényzeti viszonyok lényegesen nem változnak, a talajvízszint, a hidrológiai körülményeknek megfelelően, az átlag körül ingadozik. A talajvízszint változásának éves menete (periódusa) van: a min. talajvízszint ősszel, a max. vízszint tavasszal következik be. Ennek a csapadék és a párolgás időszakonkénti különbsége az oka: a téli—tavasz eleji időszakban a csapadék mennyisége nagyobb, mint a párolgásé, tehát a talajban vízfelhalmozódás megy végbe, míg 6-4. ábra. A talajvízszint alakulása különböző növénykultúrák alatt cs a vízügyi létesítmény környezetében 1 a gyökérzóna mélysége; 2 átlagos kapilláris emelőmagasság; 3 talajvízszint; 4 az eltérő növényzet miatt kialakuló talajvízszint-különbség; 5 a vízzáró réteg határa; 6 magas vezetésű csatorna vízszintje; 7 duzzasztott talajvízszint; 8 erdősávval elért talajvízszint-depresszió 149
