Fehér Ferenc - Horváth Jenő - Ondruss Lajos: Területi vízrendezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986)
Fehér Ferenc: Bevezetés
A vízrendezésnek számos határterületi kérdése van. A mező- és erdőgazdasági célú vízrendezés a mezőgazdasági termeléssel, ill. az erdőgazdálkodással áll szoros kapcsolatban. Ugyancsak szorosak a vízrendezés és a talajtan kapcsolatai. A belterületi vízrendezés viszont a közművesítés egyik határterülete. A könyv írása során valamennyi határterületi kérdésre nagy figyelmet fordítottunk, de a legtöbbet a mező- gazdasági termeléssel való kapcsolatra. Ezeket a kapcsolatokat több fejezetben tárgyaljuk. A vízrendezési megoldások tárgyalásakor a vízgazdálkodási szempontokat nagy súllyal vettük figyelembe. Olyan vízrendezési módszereket mutatunk be, amelyek a mezőgazdasági területeken a csapadék helyben tartását, a helybeni hasznosítás lehetőségeinek megteremtését lehetővé teszik. Ugyanakkor tekintetbe vettük a kárérzékenység növekedését, amelyet elsősorban a belterületeken tapasztalhatunk, de az egységnyi területen egyre nagyobb termelési értékkel rendelkező mezőgazdasági üzemekben is. Olyan módszereket kell tehát adni, amelyek megoldják a felesleges víz gyors elvezetését, növekvő mértékű helyben tartást tesznek lehetővé, ugyanakkor nem vezetnek az elvezetőművek túlméretezéséhez. A területi vízrendezés problémáit, megoldási módjait elsősorban műszaki szempontból tekintjük át, tárgyaljuk. Ez azt jelenti, hogy a vízrendezési művek műszaki méretezési módszereit ismertetjük, hidrológiai és hidraulikai ismeretekre alapozva. A területi vízrendezésnek azonban (elsősorban mező- és erdőgazdasági területen) számos nem műszaki jellegű összetevője van (pl. talajjavítás, talajhasználat, általános mező- és erdőgazdálkodási kérdések). Ezeket a kérdéseket, módszereket műszaki oldalról közelítjük meg, műszaki paraméterek segítségével értékeljük. A kölcsönhatásokat is abból a szempontból vizsgáljuk, hogyan befolyásolják a hidrológiai vagy a hidraulikai folyamatokat. A könyv elsősorban elméleti jellegű szakkönyv. Arra törekedtünk, hogy a területi vízrendezésben alkalmazott, általunk korszerűnek ítélt elveket, módszereket foglaljuk össze. A vízrendezés számos területén azonban intenzív kutató—fejlesztő munka folyik. Ezek kidolgozás alatt álló módszereit nem ismertetjük. A könyvben ismertetett elvek, módszerek átfogó jellegűek, hiszen az érintett víz- rendezési problémákat általában térségi keretbe (térségi vízrendezési tervbe) foglalva oldják meg. Ez a körülmény nem tette lehetővé számpéldák megadását. A bemutatott módszerek és összefüggések azonban — megfelelő adatbázis birtokában — alkalmasak meghatározott tervezési vagy üzemelési feladatok megoldására, hiszen azokat általában a tervezővállalatok vagy a vízügyi igazgatóságok gyakorlatának felhasználásával foglaltuk össze. A vízrendezés jelenlegi gyakorlatában, a művek fejlesztésekor, méretezésekor és üzemeltetésekor fontos kérdés a területi kiterjedés és az érdekeltség. A területi kiterjedés szerint kistérségi (általában üzemrész vagy üzem) és nagytérségi (belvízöblözet vagy belvízrendszer) vízrendezésről beszélhetünk. A kis- és a nagytérségekben az érdekeltség is eltérő, hiszen a kistérségben egy-egy mezőgazdasági üzem vagy település érdekeit kell szem előtt tartani, míg a nagytérségben több, eltérő népgazdasági ághoz tartozó kistérségi igényt kell összeegyeztetni és a lehetőségekhez mérten gazdaságosan 12
