Fehér Ferenc - Horváth Jenő - Ondruss Lajos: Területi vízrendezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986)
5. Dr. Horváth Jenő: A mező- és erdőgazdasági vízrendezés tervezésének agronómiai feladatai
A homoktalajok javításának célja a kedvező vízháztartási tulajdonságok kialakítása. Jellemzőjük a kolloidszegénység, a kevés tápanyag, a gyors vízáteresztés és a kis víztartó képesség. A gyakorlatban a lápföldes (lápföld + istállótrágy a-f vegyes műtrágya) talajjavító módszer terjedt el. A lápföldet szántóföldi növénytermesztés és zöldségtermesztés esetén 35...45 cm, a gyümölcs-szőlő telepítést megelőzően pedig 60...70 cm mélyen juttatják a talajba. Az előző módszerekhez hasonló eredmény érhető el ásványi kolloidokkal (bentonittal) gazdagított istállótrágya alkalmazásával is. A másik homoktalaj-javítási eljárás a márgázás. Lényege: a nagy agyagtartalmú anyagnak a homoktalajok felszínén való elterítése és bemunkálása. Ezzel növekszik a homoktalajok kolloid- és káliumtartalma. Kísérletek folynak a homoktalajok vízgazdálkodásának javítása céljából olyan eljárások kialakítására is, amelyekkel a talajban a vizet kevésbé áteresztő réteg képezhető (pl. bitumenréteg). A láptalajok javításának ismert módja, hogy a sok szerves anyagot tartalmazó feltalajt az alatta levő homokos vagy iszapos réteggel mélyforgatással összekeverjük. Ezáltal kedvezőbbé válik a talaj víz-, és tápanyag-gazdálkodása. A savanyú talajok javításának célja a talajok vízháztartásának megjavítása és a savanyúság megszüntetése. A javítás módja: meszezés, vagyis kalciumtartalmú anyagok talajba juttatása. Javítóanyag: szénsavas mész tartalmú termék. Az általában alkalmazott anyagok: őrölt mészkőpor, lápi mész, cukorgyári mésziszap és egyéb nagy mésztartalmú ipari melléktermék (pl. péti mész). A javítóhatás annál jobb, minél finomabb a meszezőanyag szemcseösszetétele. A meszezés hatására a telítetlen talajokból kalciummal telített talajok alakulnak ki. 5-2. ábra. Magyarország talajjavítási helyzete 122
