Esőztető öntözések kézikönyve (OVF, Budapest, 1965)
II. Az esőztető öntözés gépei és szerelvényei
Porlasztás mértéke. A csepp energiája. A szórófej körülfordulási ideje. Egy szórófejtípus fenti jellemzőit pontosan csak mérések alapján lehet meghatározni, azonban a vízszállítás és szórási távolság közelítő értékét számítás útján is megállapíthatjuk. A kiszórt vízmennyiséget a következő összefüggés felhasználásával számítjuk: Q = yf-)f2gH Q = a kiszórt vízmennyiség (m3/sec) y = a szórófej szerkezeti tényezője / = a fúvóka keresztmetszete a sugár kilépésénél (m2) g — a nehézségi gyorsulás (m-sec-2) H — a szórófejnél uralkodó nyomás (m). A y értéke 0,9 — 0,95 között van. A szórófej különböző nyomásértékeknél jelentkező vízszállítását az ún. Q — H jelleggörbe mutatja szemléletesen. Ezen célszerű bejelölni azt az üzemi tartományt, amelynél a szórófej üzemeltethető, vagyis a szórófej megfelelően porlaszt és terít. A várható vízszállítás értékeit 0,93-as szerkezeti tényezővel számítva a 49. ábra mutatja. A szórófejek szórási távolságát megközelítő pontossággal az alábbi empirikus képletek alapján számíthatjuk: Pikalov szerint-ir- dn 1000 esetén érvényes és 32°-os sugárcső beállításnál R = 0,42 H+1000 d0, ahol R = szórási távolság (m) d0 = a fúvóka kilépő élének belső átmérője (m) /7 = a szórófejnél levő nyomás (m) Dobos szerint R = 2do-0,5l + 0,18H (m) ahol d0 — a lövőke kilépésének átmérője (mm) az összefüggés d0 = 4—10 (mm) és H = 10 — 50 (m) határok közt alkalmazható. 91
