Esőztető öntözések kézikönyve (OVF, Budapest, 1965)

II. Az esőztető öntözés gépei és szerelvényei

Kiegészítő elem: csőszállítókocei, csőszállító targonca vagy eszközhordó traktor.

b) hordozható csővezeté/cű berendezések:

1. szivattyúsgépcsoport (kerekes, szántalpas vagy traktoros), 2. gyorskapcsolású csővezeték, 3. szórófeje/c, 4. szerelvények.

Kiegészítő elem: csőszállítókocsi vagy csőszállító targonca, világító berendezés, gépcsoport szállító kerékpár.

c) Csővezeték nélküli mozgó berendezések:

1. szivattyús gépcsoport (traktoros vagy hajós) 2. szórófej (esőágyú). A berendezéshez tartoznak még azok a csatornák és műtárgyaik, melyek az öntözővizet szállítják.

A szivattyúsgépcsoport hajtómotorból, szivattyúból és közlő- műből áll.

1. A hajtómotor

A berendezés szivattyújának meghajtására — az adott helyen gazdaságosan kihasználható energiaforrástól függően — ÓTTO vagy DIESEL rendszerű belsőégésű motort, vagy villamos motort alkalmazhatunk.

a) Belsőégésű motorok jellemzői

A belsőégésű motoroknak azokat a jellemzőit foglaljuk csak össze, melyek az öntözőberendezések kiválasztásához és a szakszerű üzemeléshez szükségesek.

A belsőégésű motor effektív teljesítménye

A motor effektív teljesítményének nevezzük a motor főtengelyén levehető s fékpadon megállapítható teljesítményt. Az effektív teljesítmény a motor lökettérfogatától (VH), fordulatszámától (n) és az effektív középnyomástól (pe) függ. A várható effektív teljesítményt az alábbi összefüggések alapján közelítő pontossággal kiszámíthatjuk.

Négyütemű motornál Ne = (LE),

Kétütemű motornál Ne — ——— n (LE),

450

15