Erdő és víz (Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, 1980)

10. Dr. Dobos Tibor: Az erdők szerepe az árvizek kialakulásában és az erózió leküzdésében

karja a növénykultúrákat, szellőzetlenné teszi a talajt. Ezenkívül feltölti a folyók medrét, amelyet költséges kotrási munkával kell eltávolítani.

A földcsuszamlást is legtöbb esetben fás kultúrával meg tudjuk előzni, amely sok esetben művi létesítményhez is kapcsolódik.

A felvillantott példák mindenekelőtt a vízgyűjtő területek felső- és középső szakaszaira, az árvizek kialakulásának primér szférájára vonatkoznak. Az ártér és hullámtérben az erdő szerepe - mint ahogy ezt más előadásokból hallottuk - szintén jelentős, azonban e szerepkör eltér a vízgyűjtő területek idevonatkozó funkciójától.

Az eddigiek rávilágítanak arra, hogy vízgyűjtő területeken az árvíz kialakulásának elkerülése miatt - nemzetközi érdeket szolgáló területhasznosítást kell kialakítani. Ugyanis legtöbb esetben nem ott keletkezik árvíz, ahol az képződik. Gondoljunk éppen hazánkra a Kárpátmedencére. A hegyekből lezúduló megáradt folyók ellen népünknek kell nagyon sokat tenni. Ezért is jelentősek a szomszédos országokkal kötött vízügyi megállapo- dások.

Az árvíz elleni védelem is átfogó, az egész területet, tájat magába foglaló komplex tájrendezési tevékenység. A csak szakági szeparacionista tervezés és tevékenység önmagában nem elegendő. Az egész területet egységesen átfogó, holisztikus tervezés, területhasznosítás megvalósítása és ennek szakágon- kénti feladatmegoldása vezethet eredményre. Csak a nemzetközileg is összehangolt, szakágak sovinizmusától mentes munka viheti még előbbre az árvizek és eróziók elleni védelmet is. Ezekben a tevékenységekben az erdővel gazdálkodó szakembereknek meghatározó szerepük van. Mindenekelőtt abból adódóan, hogy az árvizek és az eróziók keletkezésének primér szakaszában éppen az erdőnek a legnagyobb a szerepe. Ez a szerepkör felemelő és egyben kötelez is. Kötelez bennünket abban, hogy gazdálkodási, tervezési módszereinket, technológiánkat korszerűsítsük, mindig a funkcióhoz, a feladat céljához igazítsuk. Ezzel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy környezetünk minősége ne csak fennmaradjon, hanem a növekvő igényeknek megfelelően javuljon is az ember számára. Ugyanis jövője csak annak a népnek van, amely harmonikusan, a biológiai egyensúly fenntartásával él együtt környezetével.

93