Erdő és víz (Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, 1980)
9. Dr. Koloszár József: Természetes erdei ökoszisztémák és a csapadék
- a megmaradó vízmennyiség pedig a talajba szivárog, ahol a talaj fizikai, kémiai tulajdonságaitól, szerkezetétől, és a termőréteg vastagságától függően egy része hasznos (diszponibilis), tehát felvehető vízzé válik. A légköri csapadék talajba jutásának felvázolt sémájából kitűnik, hogy a növények számára nem hasznosítható vízmennyiség függ az erdőtársulástól, a faállomány szerkezetétől, a terepviszonyoktól, a talajtól és még sok egyéb tényezőtől (klíma, állatvilág stb.). A módosító tényezők nagy száma, és ezek bonyolult kölcsönhatásai miatt az erdő vízforgalmának mérése, vizsgálata igen nehéz, összetett feladat, s még a nagyon gondosan összeállított, sokszoros ismétléssel dolgozó kísérletek eredményei is csak tájékoztató jellegű eredményeket szolgáltatnak. Természetes erdőtársulásaink komplex ökoszisztéma vizsgálata 1970-ben, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Növénytani Intézetének vezetésével kezdődött. Hazánk egyik legjellegzetesebb erdőtársulása a cseres—ko- csánytalan tölgyes (Ouercetum petraeae-cerris). Az erdőtársulás struktúrájának, anyag és enerigaforgalmának vizsgálatára Síkfőkúton alakítottak ki kísérleti területet. Az 1 ha nagyságú parcellát 4 egyenlő részre osztották a különböző vizsgálatok céljából. A kutatás ,,Síkfőkút Project” néven ismert. 1975-ben az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőműveléstani Tanszéke hazánk legnagyobb produktititású erdőtársulásában, a gyertyános-bükkösben (Laureolae-Fagetum) indított komplex ökoszisztéma vizsgálatokat. A Bakonyban, Farkasgyepű község határában két 1-1 ha területű kísérleti parcellát jelöltünk ki, gyérített, illetve gyérítetlen 100 éves elegyetlen bükkösben. Mind a síkfőkúti, mind pedig a farkasgyepűi kutatás része a KGST III. 1. „Az ökorendszerek és a táj védelme” c. nemzetközi együttműködésnek. Mindkét kutatási program keretében sor került az erdő vízforgalmának vizsgálatára, amelyből a következőkben a viszonylag legkönnyebb, legegyszerűbb módszerrel meghatározható csapadékvisszatartás (intercepicó) eredményeit ismertetem. A vizsgálat módszere A faállományban a csapadékvíz megoszlását Leonard (1967) szerint az alábbi képlettel lehet kifejezni: P=T+D+F+S+E ahol P = a légköri csapadék mennyisége T = a lombkoronán közvetlenül átjutó víz D = a lomb koronáról lecsepegő víz F = a fatörzseken lefutó víz 76
