Erdő és víz (Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, 1980)
8. Führer Ernő: Az erdők szerepe a hóolvadás és a vízelfolyás késleltetésében
A vizsgálati területen a különböző magasságú és eltérő kitettségű állományokban az. 1963/64-es télen a közepes hómagasság 12 cm körüli. Ettől csak az 550 m magasságú, nyugati kitettségű és a 450 m magasságú, déli kitettségű erdőterületek térnek el. Az előbbi esetben több mint 17 cm, míg az utóbbiban 3-4 cm körül van a közepes hómagasság. A maximális hómagasság 550 m magasságban nyugati kitettségben 39, déli kitettségben 31 cm volt az 1963/64-es tél folyamán. Erdészeti vonatkozásban megállapíthatjuk, hogy a 80 és 40 éves kocsány- talan tölgyes között a hómagasság időbeli fejlődésében nem jelentkezik lényeges eltérés. B. A hótakaró vizegyenérétke A hótakaró vízegyenértékének mérésidőnként kiszámított középértékeit a vegetáció-formától, a kitettségtől és a magassági fekvéstől függően kronológiai sorrendben az 1. és 2. ábrán szemléltettük, majd ugyanezen változatoknak megfelelően az 1. és 2. táblázatban összehasonlítás végett megadtuk a maximális hóvizegyen-értéket. Az egyes mérésidőnként megállapított vízegyenértékek megmutatják a bevételi oldal (hó és eső csapadék, kondenzációs és szublimációs produktivitás) és a veszteségi oldal (párolgás, elfolyás és talajbaszivárgás) komponenseinek mérlegét (RACHNER 1969). A hó vízegye nérték trendvonalai szemléltetik az összes többhetes hófedési periódusokban a hótakaró időbeli fejlődését, ami valamennyi kísérlet-változatban egy felépülő (növekvő) és egy leépülő (csökkenő) fázisból, ill. egy hófelhalmozódási és egy hóolvadási szakaszból áll. a/ Hófelhalmozódás A hótakaró vízháztartását, a mérleg bevételi és kiadási oldalát tekintve, több hatásfaktor határozza meg szabad területen is. Ezek száma erdős területeken még fokozódik, mivel a hótakarót a koronában és a törzsön végbemenő intercepció, valamint evaporáció, szublimáció és kondenzáció jelentékenyen befolyásolja és megváltoztatja. Továbbá jelentős hómennyiség fújódhat ki egyrészről a koronából, másrészről a korona és a törzs fésüha- tása következtében járulékos raktározás is bekövetkezhet (Schendel 1973, Müler 1962). A táblázatokból (1., 2.) láthatjuk, hogy a tengerszint feletti magasság erősen befolyásolja a maximális hóvízegyenértéket, különösen déli kitettségben. Ugyanis a magasságnak 450 in-ről 550 m-re emelkedésekor több mint kétszeresére (22-ről 58 l/m2-re) növekedett a maximális hóvízegyenérték. Ez az 65
