Erdő és víz (Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, 1980)
3. Dr. Madas András: Az erdőgazdálkodás hatása és jelentősége az árvizek kialakulására
Ha egy térség vízviszonyait helyesen akarjuk bemutatni, akkor egybe kell vetni a csapadék nagyságát és a párolgást. Vizsgálatok bizonyítják, hogy a párolgás a száraz vidékeken lényegesen kevesebb, mint a nedves térségekben, mivel az előzőeken a földfelszín kiszáradt, a növényzet ritka és a transzspiráció csekély. Intercepciónak nevezzük a csapadék azon mennyiségét, amelyik nem érkezik le a talgjba, hanem fennmarad a fák koronájában és a talajnövényzeten a talajfelszínen és onnan párolog el. Minél nagyobb a csapadék mennyisége, annál nagyobb a talajra jutó csapadék mennyisége; ez erős záporoknál elérheti a 90 %-ot. Az intercepció jelentős mértékben függ a talajtól, az állomány korától, sűrűségtől, stb. Thomasius szerint közép-európai viszonyok között a fafajok sorrendje növekvő intercepciós értékek mellett az alábbi: nyír, tölgy, vörösfenyő, erdei fenyő, bükk, duglászfenyő, lucfenyő és jegenyefenyő. Az intercepció emelkedik az állomány korával, a koronazáródás mértékével, az állomány sűrűségével és a talaj növénytakaróval való borítottságával. Növekvő csapadékmennyiséggel emelkedik az intercepció abszolút mennyisége, de relatív részaránya csökken. Evaporációnak nevezzük a földfelületről történő párolgást. Az evaporáció nagyságát befolyásolja a levegő nedvességtartalma, a napsugárzás és a szél. Ezért az evaporáció jelentősen változik, ingadozik, nemcsak az éghajlati övék között, de azokon belül is. Walter vizsgálatai szerint a legnagyobb különbségek ebből a szempontból nem a száraz és nedves termőhelyek között vannak, hanem a napos és árnyékos viszonyok között. A legalacsonyabb értékeket az erdőkben találjuk. A párolgást előidéző szívóerők között a különbség sokkal nagyobb ugyanazon éghajlati térség napos és árnyékos termőhelyei között, mint eltérő éghajlati övezetek napos termőhelyei között. Az evaporáció értékei lényegesen magasabbak a növénytakaró nélküli területeken, mint az erdőtalajon. Ennek oka mindenekelőtt az erdőtlen területek talajfelszínének gyorsabb felmelegedésében keresendő. Transzspiráció A növények aktív vízleadása elengedhetetlen a növényi termelés fenntartása érdekében. A növények sokkal több vizet veszítenek, mint amennyire szükségük van növényi testük felépításáre, továbbá a vízben oldott tápanyagok szállítására a talajból a levelekig. A növényi sejtek — felépítésük következtében - a vizet mintegy 16 atmoszféra erővel tartják megkötve; ezért a párolgás megvalósítására a levegőnek nagyobb szívóerőt kell kifejteni, hogy a sejtek kötőerejét legyőzze és a vizet a légkörbe juttassa. 16
