Erdő és víz (Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, 1980)

15. Dr. Major Pál: Síkvidéki erdők hatása a talaj vízháztartására

vőre oldjuk meg. A megoldáshoz kutcsoport észlelési eredményekre van szükségünk, amelyeket A t időintervallumokra számíthatunk.

A módszert egy kísérleti telepünkön alkalmaztuk először (1. ábra)

1. 100x100 m-es fény veseidő borította négyzet területére, homogén réteg és növényzet adottságok esetében.

2. 500x500 m-es négyzetre, amelynek központi kútja azonos a 100x100 m-es területével. Az adottságok a növényzet szempontjából kevésbé homogének, a területet tisztások is megszakítják.

3. Az ábrán bejelölt szabálytalan négyszög terület 43 % erdővel és 57 % tisztással.

4. Az ábrán bejelölt háromszög terület 58 % erdővel és 42 % tisztással.

A számításokat az 1. és 2. változatra az 1954-1971 -es évek, tehát 18 év, míg a 3. és 4. esetben 1960-1970. közötti 11 év példáján mutatom be.

A számításokhoz a T értéket próbaszivattyúzások alapján, míg S értéket izotópos nedvességmérési módszerrel határoztuk meg. (Észlelési adatsorok birtokában a réíegfizikai paraméterek inverz feladaimegoldással is meghatározhatók). A t időintervallumként 6 napot választottunk.

Az egyes variációkban a telep talajvízészlelő kútjainak sokéves észlelési adatsora szolgáltatta az adatokat.

Az 1. változatra készített számításokat grafikusan is feldolgoztuk. Erre mutat be példát a 2. ábra. Ezeken feltüntettük a A t időintervallumra számított beszivárgási, ül. párolgási intenzitást mm/nap dimenzióban. A számításból eredően a A t időintervallum átlagos vízforgalmát, ill. azok intenzitását tudjuk meghatározni, és így erre az intervallumra a számítás az előjeltől függően vagy beszivárgást, vagy párolgást határoz meg.

A vízmérleg egyenletek segítségével meghatározhatjuk az évi tényleges evapotranszspiráció értékét,' ha 1 év átlagában elhanyagolhatjuk a fedőrétegben és a felszínen való tározás, valamint a háromfázisú zónába történő be- és kiáramlás különbségének értékeit. (A felszíni lefolyás a területen zérus.) Ha meggondoljuk, hogy a P csapadéknak az a része, amelyik nem érte el a talajvizet P-I (I a tényleges beszivárgás), el kellett, hogy párologjon, részben a levéizetről, részben a felszínről, részben a fedőrétegből (Ej’ ). Ehhez járul még a ténylegesen számított talajvíz párolgás, Ej . így a tényleges évi eva- portranszspiráció Et : v

= F’ + F” tp ntp

= ®tp + P — 1

Ezzel a számítással az /. táblázat mutatja a tényleges evapotranszspiráció évi átlagértékeit mm-ben, a 100x100 m-es területre számítva, és feltüntetve a csapadék évi mennyiségét is.

126