Erdő és víz (Erdészeti és Faipari Egyetem, Sopron, 1980)
12. Dr. Gál János: Hullámtéri és véderők szerepe az árvizek lefolyása során
A HULLÁMTÉRI VÉDERDŐ LÉTESÍTÉSÉHEZ SZÜKSÉGES FELTÉTELEK Hullámtéri véderdő csak ott létesíthető, ahol a folyómeder és az árvíz- védelmi töltés között megfelelő szélességű terület a vízoldali védősáv és a védő erdősáv részére rendelkezésre áll. Az előzőekben megadott tájékoztató jellegű védő erdősáv szélességek hely hiányában ugyan mérsékelhetők, és már 2-4 sor megfelelően telepített és kezelt fasor is jelentős védelmet tud biztosítani, mégis az optimális védőhatás eléréséhez a kívánatos véderdő szélesség 30-80 m között váltakozik. A hullámtéri véderdő létrehozásának napjainkban elengedhetetlen feltétele, hogy a telepítésre előirányzott terület gépekkel járható legyen. Jelenleg a töltésszakaszok túlnyomó többségében a már meglévő idős véderdősávokban anyagárkok, bordák, elmocsarasodott területrészek találhatók. A véderdő zömmel öreg, korhadt, odvas fűzfákból áll, csonkolásuk nincs a megfelelő magasságban. Szükséges ezért a telepítést megelőzően a terület terep- rendezését megoldani. Hullámtéri véderdő telepítésének további feltétele, hogy a területen megoldjuk a vízrendezést. Ez mindenekelőtt az árvizek után visszamaradó víznek a gyors elvezetését jelenti, megfelelő műtárgyakkal kiegészítve. Az erdősítést megelőzően az érvényben lévő rendelkezések és szakmai utasítások szerint termőhelyfeltárást kell végezni. Az átlagostól eltérően, ahol a termőhelyet az éghajlat, a hidrológiai viszonyok és a genetikai talajtípusok alapján jellemezzük, a hullámtéri termőhelyek erdészeti jellemzését szélesebb körűen kell elvégezni. Az említett tényezőkön kívül foglalkozni szükséges a vízjárással, a hullámterek fekvésével, a szélviszonyokkal, valamint az előforduló talajhibák részletes feltárásával. A termőhelyfeltárásra épülően lehet a fafajt és a célállománytípust megválasztani, és a megfelelő szerkezetű, keresztmetszetű és elhelyezésű védősávot kialakítani. Tereprendezés A tereprendezés a hullámtér szélességétől, valamint a lejtésviszonyoktól függően kétféleképpen történhet. Első esetben a területet lehetőleg kereszt- irányú földtömeg-elosztással úgy kell rendezni, hogy a terep a töltéstől a folyó felé lejtsen. A terepnek a lehetőséghez képest határozott, 1—5 % közötti esést kell adni a vízelvezető csatorna vagy a meder felé. A terep az átlagos kisvíz, ill. a duzzasztott vízszint felett legyen legalább 30—50cm-rel. Minél alacsonyabb a terep, annál gyorsabb víztelenítést kell biztosítani. A terep töltéssel párhu105
