Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)
5. A drénhatás
5. A drénhatás A talajcsövezés csak akkor lehet hatásos, ha a víz megfelelő elvezetését megoldottuk. Ahol a természetes elvezetés lehetősége hiányzik, ott átemelőberendezés létesítése válik szükségessé, az idegen víz kizárása után (7.1. al- fejezet). A vizelvezetés megoldásához az elvezetőrendszer folyamatos karbantartására nagy gondot kell fordítani (10. fejezet). 5.1. Talajcsövezés épített dréncsövekkel A drénszívók csak azt a szabadon mozgó (talajvíz, pangóvíz, helyi telítődés) vizet képesek felvenni, amely a talajnak a közel nyomásmentes pórusaiban található, azaz a talajnak megfelelő vízáteresztő képességűnek kell lennie kf ^ 6 cm/d a 3.8. táblázat szerint). A talaj csövezett talajban végbemenő vízmozgást szemmel nem követhetjük, ezért erre korábban számos elmélet született. Ezek egyes kiadványokban még mindig fellelhetők. Az utóbbi évtizedekben számos modell- és terepi vizsgálatot végeztek külföldön és az NSZK-ban is, amelyek meggyőzően bizonyították a víznek a drénszívóhoz irányuló potenciális áramlását (Breitenöder-Zänker, 1959 ;Gustavson, 1946.). 5.1.1. Potenciális áramlás a talajvízzónában 0 A talajban végbemenő szivárgási folyamatokra vonatkozó elméleti fizikai összefüggések azért jelentősek, mert segítségükkel összefüggések állíthatók fel az árok- vagy dréntávolság objektív méretezésére, a korábban szokásos empirikus formulák helyett. • Permanens (időben állandó) vízmozgás esetében a folytonossági egyenletet a következő általános formában írhatjuk fel: 5vx S x ŐVy 5v 5vz 5 z = 0. 95
