Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)

4. A talajcsövezés módszerei

4.9. ábra. Felláp természetes és mélyszántott szelvénye a szükséges víztelenítési mélységgel

a) természetes, b) mélyszántási szelvény; b barázdaszélesség, b = + b\, ahol b^ a

homokréteg vastagságának, b\ a lápréteg vastagságának vízszintes komponensei; a a teljes szántási mélység, a = + aj, ahol aj, a beszántott homokréteg vastagsága, a\ a láptalaj vastagsága; m a tömörödés utáni talaj magasság; Vny a nyári közepes vízállás

Lápon a vízelvezető árok mélysége olyan legyen (számítva a süllyedésre, 7.3. és 7.8. alfejezet), hogy a nyári közepes vízállás az árokban legalább 20 cm-rel legyen a mélyszántó eke talpa alatt (4.9. ábra).

A vonóerő-szükséglet messzemenően függ a talaj fajtájától és a szántási mélységtől. A szükséges motorteljesítmény 75 kW-tól 600 kW feletti teljesítményig terjedhet.

A mélyszántás után a felszínt általában el kell simítani. A további szántás vagy boronálás iránya a mélyszántás irányára merőleges legyen és elvégzésére száraz időben kerüljön sor.

Talajjavító trágyázás szükségességét agrokémiai talajvizsgálat dönti el (3.9.2. pont).

4.4.3. A mélyszántás alkalmazása

Az NSZK északnyugati részén szerzett évtizedes talajművelési tapasztalatok szerint a mélyszántást láptalajokon a következő feltételek mellett ajánlatos alkalmazni:

— a láp vastagsága: átlagosan < 1,2 m, de max. ^l,5m;

— fában szegény, savanyú kémhatású tőzegtalaj (felláp jellegű);

— agyagban, iszapban és kőben szegény altalaj; a finom szemcséjű homokból a leiszapolható homok (<0,02 mm) részaránya nem haladhatja meg a 12 tömegszézalékot (Eggehmann, 1970.);

90