Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)
3. Terepi vizsgálatok
üvegcsövet hx magasságig (légbuborékok elkerülendők), majd a stopperórával mérjük, hogy mennyi idő telik el addig, míg a vízszint a h2 magasságig süllyed. A beszivárgási hányadot a következő összefüggésből számíthatjuk ki (Schaffer, 1966.): hx *i = 2’3"~F~~ ahol k[ a beszivárgási hányad, cm/s; / a belső henger talajba süllyesztésének mértéke, cm; / az üvegcső keresztmetszeti területe, cm2; hx indulási vízszint az üvegcsőben a külső hengerbeli vízszint felett, cm; h2 a lesüllyedt vízoszlop magassága az üvegcsőben, cm; F a belső henger keresztmetszet területe, cm2; t a hx -ről h2 -re történő vízszintváltozás időtartama, s. Annak érdekében, hogy az így számított értéket megkülönböztessük a kf-től, kj-vel jelöljük. Amennyiben az előbb említett berendezésben 50 cm hosszúságú, 8 mm belső átmérőjű üvegcsövet használunk, és a magasságokat a következőképpen választjuk: hx = 45 cm, h2 = 15 cm, akkor az összefüggés így egyszerűsödik: k\ — • 10”2 cm/s vagy k i — 8424 t cm/d. A kx beszivárgási hányad több okból különbözik a kf vízáteresztő képességtől. A méréshez lehetőleg az öntözővizet kell használni. A kx és a kf értékek összehasonlítása csak fenntartásokkal lehetséges, mivel egyes adatok hiányoznak, ezért a 3.8. táblázathoz folyamodhatunk. • Magyarországon a kettős leszúróhengeres beszivárgásmérésnek szintén vannak hagyományai. A hazai körülmények között alkalmazott berendezés belső hengere kb. 113 mm belső átmérőjű, a külső henger átmérője 600 mm. Mindkét henger 200 mm magas, és 100 mm mélységig nyomható be a talajba. A belső hengert vele azonos keresztmetszeti területű hengerből lehet vízzel táplálni, állandó vízszintet tartva a leszívóhengerben. A víztartálybeli vízszintcsökkenés így közvetlenül mm-ben mutatja a beszivárgó vízmennyiséget {Fehér, 1973.). 69
