Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)
3. Terepi vizsgálatok
kívül felismerhetők a régi öntöző- és víztelenítő berendezések (csatornák) is. Infravörös felvétel alapján készített hamis színes kép alkalmazása esetén adott esetben felismerhetők az eltérő talajnedvességi viszonyok is. 3.2. A lápok terepfelszíne és az ásványi altalaj A magassági ordinátákkal és szintvonalakkal a helyszínrajzot úgy kell ellátni, hogy a terepalakulatról kielégítően kivehető képet kapjunk. A szintvonalak távolsága (2 m, 1 m, 0,5 m vagy 0,25 m) messzemenően a terep alakulásától függ, a helyszínrajzon a rétegvonalköz kb. 20...50 mm legyen. A magassági adatoknak általában a közepes tengerszintre kell vonatkozniuk (pl. 3.2. ábra). Az NSZK területén 1879 óta az átlagos tengerszirit a hivatalos magasságmérés kiindulási szintje, amely az Északi-tenger közepes vízállásának felel meg (Amszterdami alapszint). Amennyiben a középtenger- szinthez való viszonyítás nem lehetséges (pl. költségkihatásai miatt) akkor ettől egyértelműen eltérő, relatív magassági kiindulási szintet kell választani, hogy kizárt legyen az összetévesztés a hivatalos magasságadatokkal. A rögzített magasságpontokat ordinátáikkal együtt be kell rajzolni a helyszínrajzra. Lápterületeken nemcsak a lápfelszín magassági helyzetének ismerete fontos, hanem a láp vastagsága és az ásványi altalaj magassága is. Előnyös — mivel időt, munkát és költséget takarít meg —, ha a magasságmérést összekötjük a lápvastagság szondázásával (mintavétellel). Lápokon a magasság megállapítása általában akkor is szükséges, ha rendelkezésre áh szintvonalas térkép, mivel a lápfeszín változó és bizonyos beavatkozások hatására módosulhatott (vasút-, út- és ároképítés, víztelenítés, művelés, tőzegkitermelés stb.). A láp felszíne elsősorban süllyed (3.3. ábra) (1.7.3. pont). Kismélységű lápokon a vastagságméréshez elegendő egy hegyes, 2...3 m hosszúságú vasrúd. Mély lápon feltétlenül szükséges a 3.1. ábrán bemutatott szonda. A vastagság mérésekor a dm-es pontosság kielégítő. A láp altalajának domborzatát kétféleképpen ábrázolhatjuk; vagy az ásványi altalaj szintvonalaival [1. a 3.2. bj ábrát], vagy az azonos lápmélység vonalaival, amelyek a lápfelszínre vonatkoznak [1. a 3.2. c) ábrát]. Annak ellenére, hogy jelentős magasságkülönbség van a lápfelszín és az altalaj között, az altalaj szintvonalai és a lápmélységi vonalak nagyon hasonlók. A talajcsövezés megtervezése szempontjából célszerű a lápfelszín és az ásványi altalaj szintvonalainak figyelembevétele. Az utóbbiak ráadásul maradandók is. Mélyszántás vagy cső nélküli drének (vakonddrének) tervezéséhez a lápmélységi vonalakat érdemes előnyben részesíteni (lápmélységi térkép). Az ásványi- altalajt a 3.3. alfejezetnek megfelelően kell megítélni és minősíteni. 48
