Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)
2. Víz és talaj
2.6. táblázat. Meliorációt igénylő talajtípusok és a drén okkeresedési veszélye (Kuntze, 1978.) Talajtípus A dréncső okkeresedési veszélyének mértéke Felláp Nincs Podzolos barna erdőtalaj Nincs vagy csekély Pszeudoglejes barna erdó'talaj Nincs vagy csekély Pelosol Alig vagy mérsékelt Álláp Csekély vagy igén nagy Lápos glej Csekély vagy nagy Glej Csekély vagy igen nagy Lápos feltöltött talaj Nagy vagy igen nagy Szikes talaj Csekély vagy közepes Homoktalaj Nincs Réti talaj Csekély vagy közepes — kis pH-jú talajokban (erősen savanyú, ill. savanyú agyagban és humuszban gazdag talajokban); — olyan területeken, ahol a kis és nagy pH-jú talajvíz keveredik. A 2.6. táblázat a meliorációt igénylő talajtípusokat tartalmazza és utal a drének okkeresedési veszélyének nagyságára. A fellápon a veszély nem áll fenn, de az állápon, a glejen keresztül a feltöltött láptalajig az okkeresedés veszélye erősen növekszik, bár ezekben is — a helyi körülményektől függően — jelentősen ingadozhat. Sokkal kisebb az okkeresedési veszély a kötött és felgyűlt vizet tartalmazó (pelosol, pszeudoglej, podzol) talajokban, amelyekben mind ez ideig alig fordult elő okkeresedett drén. Az NSZK drénezett területéből becslés szerint 5...10 % tekinthető okkeresedésre gyanúsnak, ami kb. 200 000 hektár. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy semmiképpen nem fenyeget minden drént az okkeresedés veszélye, azt azonban nem téveszthetjük szem elől, hogy az okkere- sedésnek bizonyos területeken nagy gyakorlati, műszaki és ezzel együtt pénzügyi jelentősége van. 43
