Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)

2. Víz és talaj

A víz kötődésének erejét azzal a szívófeszültséggel adják meg, amellyel a talajban levő víz a talajrészecskék felületén és a pórusokban (kapillárisokban) a talajhoz kötődik.

A szívófes'zültséget (szívóerőt) mbar-ban adjuk meg (régebben vízoszlop cm-ben, vagy att-ban számoltak). A nagy számértékekre való tekintettel a szívóerőt a mbar-ban kifejezett érték 10-es alapú logaritmusaként (pF-értékként) egyszerűbb megadni. így pl. 1000 mbar nyomásnak a pF 3 érték felel meg (pF = 3,0).

A pórusminőség és a víztértelítettség ásványi talajok esetén a talaj szerkezeti elemeinek mennyiségétől (agyag, humusz, mész) és a talaj típusától függ (2.11. ábra).

Különböző talaj szerkezeti formákat különböztetünk meg éspedig egyedi szemcsés-, koherens- és aggregátumszerkezet, ezeket a 3.6. ábra tartalmazza, közelebbi' részletek a DIN 19682-ben és a szakirodalomban (Kartierenleitung, 1971.) találhatók.

Az éghajlati, biológiai, kémiai és mechanikai hatások (talajművelés) állandóan változtatják a talajszerkezetet (pl. morzsalékos, rögös, darabos).

köH hV hiV iValViaViA A

2.11. ábra. Víz, levegő és szilárd térfogat a fizikai talajféleség függvényében (Müller- Renger- Benecke, 1970.)

köH könnyű homok; hV homokos vályog; hiV homokos, iszapos vályog; iV iszapos vályog; al agyagos iszap; V vályog; iaV iszapos, agyagos vályog; iA iszapos agyag; A agyag; I szap; H homok; L levegő; Vn víz a növények részére; Vh holt víz; Vk szabadföldi vízkapacitás (pF 2,5); DV diszponibilis (hasznosítható) víz (pF 2,5...4,2); HP hervadáspont (pF 4,2)

41