Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)
2. Víz és talaj
vasmozgás is, aminek eredményeként vasborsók, vaskiválások keletkezhetnek. Az ásványi talajok képződésekor és fejlődésekor bekövetkező folyamatok közül a podzolosodás, a glejesedés, a savanyodás, a sófelhalmozódás és a vasmozgás lehet káros hatású. Talajcsövezéssel, ill. a talajcsövezést ki- egészitő fizikai és kémiai talajjavítással ezeket a káros folyamatokat lehet megállítani, visszafordítani, kedvezőtlen hatásukat megszűntetni, mérsékelni. A káros talajfejlődési folyamatok felismeréséhez a talajszelvény részletes, rétegenkénti vizsgálatára van szükség. Meg kell különböztetnünk az egyes szinteket és rétegeket. Az NSZK-ban az egyes talajszinteket nagybetűkkel, az alszinteket (rétegeket) kisbetűkkel vagy számokkal jelölik. A 2.2. táblázat az NSZK-ban alkalmazott talajszintjelöléseket foglalja össze. Az ezzel kapcsolatos német nyelvű irodalom viszonylag bő (Baden— Kuntze-Niemann-Schwertfeger, 1969., Mückenhausen, 1959., Scheffer- Schacht-Ichnabel, \916.,Schroeder, 1969.). Magyarországon három talajszintet különböztetnek meg (A-, B- és C szint), a szinten belüli rétegeket pedig indexbe tett számokkal jelzik (B,, B2 stb.). b) Hidromorf (víz hatása alatt kialakult) talajok. A talajcsövezés szempontjából leginkább a víz hatása alatt kialakult talajok fontosak (2.3. táblázat). A hidromorf talajok egy része szintén ásványi talaj (réti talajok, szikes talajok), másik részükben viszont a szervesanyag-lebomlás a jellemző (láptalajok, mocsári erdők talajai). Az NSZK-ban a láptalajok és a szikes talajok talaj csövezésének van nagy jelentősége. Magyarországon kevés láptalaj található, annál nagyobb viszont a réti talajok és a szikes talajok — szükség esetén talajcsövezéses — vízrendezésének jelentősége. A szikes talajok kialakulásának és fejlődésének legfontosabb folyamatai a humuszosodás, a kilúgozás, a sófelhalmozódás, az oszlopos szint kialakulása és a sztyeppesedés. Természetesen e talajtípus kialakulásában és tulajdonságaiban a vízben oldódó sók a meghatározóak, a sók között pedig a nátriumsók a leglényegesebbek. A nátriumsók három formában lehetnek jelen a szikes talajban: a talajoldatban oldott állapotban, kristályos és szilárd fázisban és a kolloidok felületén adszorbeálva nátriumionos formában. E három nátriumforma mennyisége és aránya szabja meg a szikes talaj tulajdonságait. A szikesség mértékének növekedése rontja a talaj fizikai és kémiai tulajdonságait, ezzel termékenységét. A sófelhalmozódás általában két okra vezethető vissza: a száraz éghajlatra és a felszínközeli átlagos talajvízszintre. Magyarországon a fő ok a magas talajvízállás és a talajvíz nagy sótartalma. A kapillárisán emelkedő víz az oldott sókat is magával hozza, majd a felszínközeli talajrétegből elpárolog a víz, a só pedig felhalmozódik. 33
