Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)
2. Víz és talaj
cm WO cm 2.5. ábra. A talajvízszint évszakonkénti ingadozása E Erlau/München; F Fuhr- berg/Hannover; T télen; Ny nyáron A felső geológiái rétegeknek a talajcsövezés szempontjából fontos talajvize nem állandó mélységben helyezkedik el, hanem szintje szezonálisan és az időjárástól függően ingadozik. Tavasszal és nyáron a párolgás fogyasztja, ősszel és télen a csapadék gyarapítja a talajvizet. Egy-egy helyszínre nézve az NSZK északi (Hannover melletti Fuhr- berg) és déli részén (München meletti Erlau) 30 éves, havi középértékekből számított mozgóátlagokból állították össze a talajvízszint felszíntől való távolságának szezonális ingadozását, amely az éghajlati viszonyokat tükrözi (2.5. ábra). Az éves lefutás értékeit az időjárási hatások felfelé vagy lefelé eltéríthetik. 2.3. Talajféleségek és talajtípusok Talajnak nevezzük a földnek a legfelső, gyökerekkel átszőtt, élőlényekkel benépesült, szétmálott 1...2 m mélységű rétegét. A korábbi szakirodalom feltalajt, altalajt (mállott és gyökerekkel átszőtt talajt) és alapkőzetet (alig mállott kőzetet) különböztetett meg. A talaj ásványi és szerves összetevőkből, valamint vízből és levegőből áll. A víz és a levegő változó arányban tölti ki a meglevő pórusokat. A talajok fejlődésük (genetikai kialakulásuk) és szemcseösszetételük (fizikai talajféleségük) alapján osztályozhatók és minősíthetők. A genetikai talajtípusok különböző fizikai talajféleségekből alakultak ki. 2.3.1. Fizikai talaj féleségek A talajok fizikai fajtáinak a meghatározása és minősítése szemcseösszetételük alapul vételével a legpontosabb. A szemcseösszetételt általában a talaj szemeloszlási görbéjével jellemezzük. Az NSZK-ban a szemcsenagyság 29
