Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)

2. Víz és talaj

2.2. ábra. A vízmérleg közepes éves ingadozása (Baden, 1964.)

a) a Spree, b) a Felső-Ems és c) a Lein/Württemberg vízgyűjtő területén; 1 csapadék; 2 párolgás; 3 maradvány; 4 szükséglet; 5 lefolyás; T télen; Ny nyáron

2.2. A víz a talajban

A talajra kerülő csapadék lefolyik a felületen, elpárolog, vagy beszivárog a talajba (2.3. ábra). Eközben a beszivárgó víz egy részét a talaj a gravitációs erő ellenében (a talaj felvevőképességétől függően) megköti, a további mennyiség pedig leszivárog a talajvízbe. Amennyiben a beszivárgást a talajvíz felett elhelyezkedő, nehezen áteresztő rétegek akadályozzák, pangóvíz keletkezik. (A víz talajban kialakuló elhelyezkedési formáinak megnevezését a DIN 4047 és DIN 4049 adja meg.)

A 2.4. ábrán azt mutatjuk be, hogy az 1 talajvíz és a 2 pangóvíz előfordulhat vízszintes helyzetben, vagy lejtő mentén és időnként 4 forrás formájában kikerülhet a felszínre. A fedőréteg alatt, amely a jelen esetben agyag, a talajvíz nyomás alá kerülhet. Hidrosztatikus nyomás lehet egészen a völgy aljáig (2.4. ábra baloldali része). A völgyfenéken a víz időnként vagy állandóan túlnyomással folyik (artézi víz) vagy a talaj felső rétegét nedvesíti.

A pangóvíz a vizet rosszul vezető rétegen felgyülemlett, szabadon mozgó víz, amely a talajvíztől abban különbözik, hogy a csapadéktól függően csak rövid ideig (átmenetileg) fordul elő. Nagy csapadék esetén kijuthat a felszínre.

27