Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)

2. Víz és talaj

2. Víz és talaj

A talaj csövezésnek az a feladata, hogy a talaj vízháztartását tartósan javítsa. A gyakorlati drénező szakembernek, — aki általában valamely más szakterületről (vízügy, mezőgazdaság, építőipar, gépipar, kultúrtechnika) került közel a talajcsövezés témaköréhez — ismernie kell a víz és a talaj összefüggéseit. A továbbiakban röviden ezeket vázoljuk.

2.1. A víz körforgása

A víz körforgása a Földön — hosszú távon szemlélve — kiegyenlített, mivel a teljes természetes csapadékvíz mennyisége, a szárazföldről és tengerből a párolgás során visszakerül a légkörbe. Egy meghatározott területre a C csapadékból, a P párolgásból és az L lefolyásból képzett vízmérleg-összefüggés általános tájékoztatást ad a víztelenités ill. öntözés szükségességének kérdésére. Abban az esetben, ha hosszabb (legalább 30 éves) időszak átlagában OP (nedves éghajlat), víztelenítésre van szükség, ha C<P (száraz éghajlat) öntözésre lehet szükség.

Az öntözés ill. a víztelenítés szükségességét természetesen nem lehet egyértelműen a csapadék és a párolgás viszonyából (azaz az ariditás mértékéből) megállapítani. Mindig a helyi hidrológiai és talajtani viszonyok határozzák meg a beavatkozások szükségességét.

A C - P = L általános összefüggésben az értékeket mm-ben helyettesítjük be.

Addig, amíg egy meghatározott területre jutó csapadék mennyiségét a meteorológiai szolgálattól könnyen megtudhatjuk, az átlagos párolgási érték (evaporáció + transzspiráció) nagyon bizonytalan. A párolgás mértéke a növényzettől, a talajtól, a műveléstől, a talaj lejtésétől és ennek irányától függően eltérő. Kevésbé változó a potenciális (lehetséges) párolgás, mivel ez messzemenően a meteorológiai viszonytól függ és a légnedvesség napi átlagos telítettségi hiányából (vagy relatív nedvességtartalmból) tapasztalati tényezők segítségével számítható (Haude, 1955.).

24