Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)
1. Általában a talajcsövezésről (bevezetés)
nedvesség. A területnek ezek az ismertetőjegyei adnak eligazítást a talajcsövezés szükségességével és az alkalmazható eljárással kapcsolatosan. A dré- nezhetőséget talajtani problémának tartjuk, annak megítélése viszont, hogy érdemes-e talajcsövezni üzemgazdasági, tágabb értelemben népgazdasági és agrárpolitikai kérdés. Hogy érdemes-e talaj csövezni, ezt a költség-nyereség viszony dönti el. Mezőgazdasági területek talajcsövezése szoros együttműködést követel meg a mezőgazdasági, a talajtani és a vízgazdálkodási szakember között. 1.3. Talajcsövezés a mezőgazdaságban A világ csaknem valamennyi országában erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a talaj termékenységét és így a növények terméshozamát növeljék. A nedves éghajlatú országokban ez mindenekelőtt víztelenítő árkok és talajcsőhálózatok létesítésével lehetséges. Néhány európai ország víztelenítendő területeinek a mezőgazdaságilag hasznosított területekhez viszonyított százalékos arányát az 1.1. táblázat szemlélteti. Az éghajlattól függő víztelenítési igény nyugatról kelet felé és északról dél felé haladva csökken. 1.1. táblázat. Néhány európai ország víztelenítendő területei (Eggelsmann, 1911., Petrasovits, 1982.) Terület Ország millió ha a mezőgazdaságilag hasznosított terület %-a Anglia és Wales 3,4 75 Finnország 2,1 67 Dánia 1,4 45 NDK 2,4 38 NSZK 4,4 31 Svédország 1,0 23 Ausztria 0,5 21 Hollandia 0,7 17 Svájc 0,2 9 Magyarország 4,3 61 18
