Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)

8. A talajcsövezés anyagai

8. A talajcsövezés anyagai

A talaj csöveknek a talajban évtizedek múltán is hatásosan kell működniük, ez azonban csak akkor lehetséges, ha az alkalmazott csőanyag öregedésálló és a csövek alaktartó. Az illesztési hézagoknak, a belépőnyílásoknak és a drénszűrőknek is működőképeseknek kell maradniuk.

A csövek szilárdsága tegye lehetővé, hogy:

— a csövek lehetőleg törés nélkül bírják ki a gyárból, vagy a raktárból a helyszínre szállítást;

— álljanak ellen a helyszíni közbenső raktározás során az időjárás hatásainak (hideg, meleg, napfény, eső);

— bírják ki károsodás nélkül a gépre rakást, és a gépi fektetést;

— ne szenvedjenek olyan kárt a drénárok feltöltésekor, amely nem észrevehető és bizonyos idő eltelte után károsan befolyásolja a drén működését.

A felsorolt követelményeknek olyan, meglehetősen robusztus cső felel meg, amelyen az esetleges károsodás jelei megbízhatóan és egyértelműen felismerhetők.

8.1. Égetett agyag talajcsövek

Az évezredes téglakészítési tapasztalatokból kiindulva, csaknem 150 éve a talajcsövek gyártására is használják az agyagot, ill. vályogot. A gyártás fő nyersanyaga külszíni termelés után előkezelt agyag vagy vályog. Miután a szennyeződéseket (kövek, mészzárványok stb.) eltávolították, a nyersanyag tulajdonságaitól függően agyagot, finom homokot vagy téglaport kevernek hozzá. A modern csőgyártási technológia vázlatát a 8.1. ábra szemlélteti. A 8.2. ábrán láthatjuk a csősajtolást, a darabolóautomatát és a háttérben a szállításra előkészített csöveket. A kész csöveket a raktárba viszik, vagy közvetlenül elszállítják.

Korszerű üzemekben a csövek minőségét folyamatosan laboratóriumban vizsgálják a DIN 1180 előírásainak megfelelően (8.3. ábra). Minden tizedik csövet gyári jelzéssel látnak el.

204