Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)
7. A talajcsövezés tervezése, műszaki alapelvek
Az első 3 év kísérleti eredményei azt mutatták, hogy a fűtött területeken csökkent a talaj nedvességtartalma, ezáltal lehetővé vált (a fűtetlen állapottal szemben) a talaj (tavaszi) korábbi és (őszi) későbbi megművelése. A hatás hasonló a víztelenítés esetéhez. Talajvizes talajban még nincsenek ismereteink az Agrotherm-rendszerre vonatkozóan. 7.4. Talajcsövezés a tájépítésben A DIN 18915 szerint a tájépítés fogalomkörébe tartozik: a kertek és parkok létesítése, általános értelemben a táj alakítása, kiváltképpen különféle építési munkákat követően, valamint a táj ápolása {Lehr, 1975.). Ennek a könyvnek a keretében azonban nemcsak kertekkel, parkokkal és faiskolákkal, hanem sportpályákkal, játszó- és pihenőterületekkel, repülőterekkel és a növekvő jelentőségű kempingekkel, továbbá temetőkkel is foglalkozunk. A felsorolt létesítmények egyre inkább nedves vagy nedvesedésre hajló területekre kerülnek. Az idevonatkozó speciális tapasztalatokat és útmutatásokat (amennyiben léteznek) ismertetjük. A tervezés előtt itt is először a nedvesség hatását és okát kell tisztáznunk (2. és 3. fejezet). Általánosságban a mezőgazdaságban szerzett több évtizedes talajcsövezési tapasztalatok a tájépítésben is érvényesek (4. és 6. fejezet). 7.4.1. Kertek, parkok, faiskolák A gyűjtőcsövek névleges átmérőjének meghatározásához a 6.1. alfejezetet vehetjük alapul. Amennyiben erősen igénybevett területről van szó, a kapott •értékeket max. 25 %-kal növelhetjük. A szívótávolságot a 6.3. és a 6.6. alfejezet alapján számíthatjuk. Amennyiben a gyümölcsösöknek és faiskoláknak az éjjeli fagy ellen védő öntözőberendezésük is van, a szívótávolságot csökkenteni kell. Támpontként közöljük a következőket: a minimális kijuttatott vízmennyiség 4 mm/h, 7...8 órán át éjszakánként, három egymást követő napon, azaz 28...32 mm/d járulékos esővel számolhatunk. A szívótávolságot a 6.3.1. pont vagy a 6.7. alfejezet alapján számolhatjuk. A szívók, különösen pedig a gyűjtők helyét (amelyek gyakran még száraz időszakban is szállítanak vizet) úgy kell terveznünk, hogy mély gyökerű cserjék és fák ne veszélyeztessék a talajcsővezetékeket (7.2.4. pont). Olyan gyűjtők mellett, amelyek bokrokkal vagy fasorral párhuzamosan haladnak, legalább 20 m oldaltávolságot kell tartanunk, adott esetben rövid, merőlegesen haladó szívókat tervezzünk. 180
