Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)

7. A talajcsövezés tervezése, műszaki alapelvek

0... 1,5 m, meglehetősen tömör:

S = 0,11*1,5+0,10 = 0,27 m;

1.5.. .3.0 m, meglehetősen laza:

S = (0,16*3,0+0,13)-(0,16-1,5+0,13) = 0,24 m;

3.5.. .5.0 m, laza:

S = (0,23*5,0+0,18)—(0,23*3,0+0,18) = 0,46 m;

összesített süllyedés 0,97 m.

A felület tényleges süllyedése ± 25 %-kal eltérhet az előre számítottól. A lápfelszín S-sel jelzett süllyedési értéke 1,1 m-es talaj csőmélységre vonatkozik. Az eltérések pozitív és negatív irányban arányosan változnak a következők szerint:

ahol S1 a tetszőleges talaj csőmélységhez tartozó lápsüllyedés, m; S az 1,1 m-es talaj csőmélységhez tartozó lápsüllyedés, m; b az eltérés az 1,1 m talajcsőmélységtől, m.

A további magasságcsökkenéseket, amelyek tőzegkitermelés, terep- egyengetés, irtás stb. hatására keletkeznek, külön kell figyelembe vennünk (Eggelsmann, 1972.): Szántóföldi művelés esetén az oxidáció következtében további magasságvesztéssel számolhatunk, amely Közép-Európában 0,01...0,03 m/év, szubtrópusi lápok esetén azonban 0,05...0,12 m/év {Eggelsmann, 1978.).

A vízelvonás csökkenti a láptalajban a felhajtóerőt. A mély lápon minden tőzegréteg süllyed (7.11. ábra). A talaj cső feletti rétegek süllyedése nagyobb, mint az alatta levő rétegeké, így a talaj csőmélység is csökken. Ezt a hatást a talaj csőrendszer tervezésekor figyelembe kell venni (7.6. táblázat). Abban az esetben, ha a tőzeg rétegtömörsége laza, már nem alkalmazhatunk talaj csövezést (süllyedésveszély).

Lápok talajcsővezetésekor előnyös az ásványi altalaj domborzatához alkalmazkodnunk (1. a 3.2. és 3.3. ábrát). A gyűjtőket a felszín alatti völgyek fölött helyezzük el, mivel itt következik be a legnagyobb süllyedés. Abban az esetben, ha a felület süllyedése S' ^ 0,5 m, akkor részesítsük előnyben a nyűt gyűjtős egyedi dréneket.

168