Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)

7. A talajcsövezés tervezése, műszaki alapelvek

zások a helyileg illetékes vízgazdálkodási hivatalok vagy más hatóságok (járási, városi stb.) feladatköre.

• Magyarországon ez a területileg illetékes Vízügyi Igazgatóság vagy Vízgazdálkodási Társulat feladata.

Tekintettel kell lennie a vízháztartásra, a környezetvédelemre, a természet- és tájvédelmi, valamint területrendezési törvényekre és rendelkezésekre. Különösképpen körültekintően kell eljárni a hidrológiai szempontból védett területeken (pl. vízművek vízbázisának védőterületein). A hidrológiai szempontból szükséges védelmi zónának a szélességét tapasztalati úton a talaj vízáteresztő képességéből és az elvezetőárok vagy gyűjtő tervezett mélységéből számíthatjuk a következőképpen:

/ = 200hk{,

ahol l a védelmi zóna szélessége, m; h a tervezett építési mélység, m; kf a talaj vízáteresztő képessége, m/d.

A vízelvezetők és az átemelőművek építése a mezőgazdasági vízépítés körébe tartozik (Bretschneider-Lechter-Schmidt, 1981., Eggels- mann, 1981., Schroeder, 1968., Unden, 1964.).

7.1.1. Természetes befogadók

A befogadóknak (patakoknak, árkoknak) olyan mélyeknek kell lenniük, hogy a talajcsövek kitorkollása (DIN 1185) a közepes nyári vízállás felett, vagy legalább 0,2 m-rel a mederfenék felett legyen.

• Magyarországon a befogadók nyílt árkok (kisvízfolyások vagy belvízcsatornák). Ezeket külterületen általában a 10 %-os valószínűségű vízhozam kiöntésmentes elvezetésére méretezik.

Mélyművelés esetén az árkok olyan mélyek legyenek, hogy a nyári közepes vízállás legalább 0,2 m-rel a mélyszántás talpmélysége alatt legyen (1. a 4.9. ábrát).

Amennyiben a meglevő befogadó a tervezett talajcsövezéshez nem kielégítő, akkor meg kell vizsgálnunk (3.2. alfejezet), hogy részleges bővítésükkel — lápon a várható süllyedést is figyelembe véve (7.3.1. pont) — elérhető-e a megfelelő árokmélység.

• Magyarországon a befogadó állapotát, a becsatlakozás lehetőségét különös gondossággal kell megvizsgálni. Hegy- és dombvidéki területen arra van szükség, hogy a befogadó megfelelően rendezett, karbantartott legyen. Mivel ezek a befogadók általában állami vagy társulati kezelésben vannak, feltétlenül szükség van a területileg illetékes vízügyi igazgatósággal és vízgazdálkodási társulattal való egyeztetésre.

152