Eggelsmann, Rudolf: Talajcsövezés (Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987)

6. Hidraulikai méretezés

Amennyiben nagyon változékonyak a kf értékek a területen, különösképpen, ha nincs talajtani térkép, felmerül a kérdés: hogyan átlagoljuk a változékony kf értékeket? Egy bizonyos létesítményre nézve a konstans q és h értékekkel, a kf!, kf2 és D kombinációjával kell a szívótávolságot meghatározni. A közepes k{2 értékek csak akkor felelnek meg az átlagnak, ha gyakorlatilag nincs különbség a és D összetartozó értékei között.

Ajánlatos, hogy a terület minden pontján ismerjük a szükséges szívótávolságot. Ezt könnyen elérhetjük, mivel a %h/q és a 4h2/q állandó értékek, és nomogrammal, ill. logarléccel dolgozhatunk.

Az eredő L értékeket csoportonként határozhatjuk meg. Többnyire egyazon létesítményen belül eléggé különböző szívótávolságok adódnak a számításból. Gyakorlati okokból azonban (építés, karbantartás) gyakran ajánlatos bizonyos területeken egységes dréntávolságot használni.

6.4. Talajnedvesség-szabályozás

A talajvízszint-szabályozáson kívül (amelyet klasszikus talajcsövezési feladatnak is neveznek) az utóbbi időben egyre terjed a talajnedvességet szabályozó talajcsövezés (elsősorban a felső, művelt talajréteg felesleges, káros vizének elvezetésére). Az NSZK-ban is előfordulnak ilyen jellegű vízelvezetési problémák, erre utal a pangóvizes, ill. a kötött vizes talaj kifejezés. Magyar- országon, ahol ez a probléma lényegesen jelentősebb, a kérdést összefoglalóan kötött talajok talajnedvesség-szabályozásának nevezik.

Pangóvizes talajok esetén (3.4.3. pont) valamilyen helyi hatás miatt a talaj felső rétege telítődik és a rossz természetes drénviszonyok miatt ez a többletvíz nem tud eltávozni. Ebben az esetben a talajcső általában a vízzáró vagy vizet rosszul vezető talajrétegben helyezkedik el, és az is általános, hogy a fedőréteg csak valamilyen talajjavítási beavatkozás (általában mélylazítás) hatására válik jobb vízvezetővé. A szívótávolság számítására a 6.9. ábra diagramja ajánlható (Müller-Renger- Voigt, 1972.). Itt a szívótávolság mindenekelőtt a rossz vízvezető képességű réteg felett elhelyezkedő talajréteg vízáteresztő képességétől és ennek a rétegnek a vastagságától (azaz a vízzáró réteg mélységétől) függ. A nomogram készítésekor a következőket tételezték fel:

— a pangóvíz (a kétfázisú zóna) legfeljebb 0,3 m-re közelítheti meg a talajfelszínt (tehát a háromfázisú talajzóna vastagsága mindig legalább 0,3 m);

— a drénárok és a dréncső környezetében jó a talaj vízvezető képessége, tehát a drénárokbeli vízmozgással szembeni ellenállás és a belépési ellenállás nem jelentős;

— az elvezetendő fajlagos vízhozam 5 mm/d.

140