Dunka Sándor: A Hortobágy-medence régi vizei és a tógazdálkodás (Vízügyi Történeti Füzetek 14. Budapest, 1996)

A HORTOBÁGYI TÓGAZDÁLKODÁS TÖRTÉNETE

kifizetendő a városnak, ha az évi zárószámadás ennél kevesebb, vagy éppen semmi hasznot sem eredményez. - Amennyiben a társaság a számadásoknak akár bevételi, akár kiadási rovatába szándékosan valótlan adatokat vezetne be, a szerződés a város által egyoldalúan felbontható, s a társaság által letett 500 ezer korona forgótőke a társaság számára elvész, s a város tulajdonába megy át. - Az első évi behalasításhoz szükséges halállagot a társaság köteles beszerezni, annak áraként azonban a szállítási költséggel együtt sem számolható el 140 korona/q. Amennyiben a tavak 1916. március 1-jére behalasításra kész állapotban nem lennének, s emiatt a szállításnak később kellene történnie, a későbbi szállítás kockázatát a város és a társaság egyenlő arányban viseli. - Az állandóan alkalmazott személyzet, tócsőszök, halászmester, könyvelő és intéző évi összes járandósága fejében 25 ezer koronánál magasabb összeg nem számolható el. Az igazgatóság tagjainak, vagy más megbizottainak kiadásai címén sincs külön felszámolásnak helye. - Bérlő minden év április végén zárja le számadásait, jövedelmi mérleget készít és azt az okmányokkal együtt a városi tanácshoz beterjeszti. - A tanács a számadást érdemileg felülvizsgálja, elfogadja, s intézkedik, hogy az üzemköltség levonása után a folyószámlán levő forgótőke 500 ezer koronára ki legyen egészítve. - A szerződés időtartama 1916. március 1-jétől számítva 10 év. Ha azonban a telepet 1916. március 1-jéig a város nem tudná üzemképes állapotra elkészíttetni, akkor a bérleti idő kezdete egy évvel kitolódik, anélkül, hogy ezért a társaság a várostól bármiféle címen kártérítést igényelhetne. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a halastavak a bérleti év kezdetére vízzel megtölthetők nem lennének. Tehát a bérlet 10 teljes üzemi évre vonatkozik. - A városnak joga lesz a haszonbérlet tartama alatt a 8 halastóból annyit, amennyit jónak lát, mezőgazdasági kísérletre elvonni. Ezért a város a megmaradó tavak szomszédságában hasonló nagyságú és hasonlóan berendezett tavakat bocsájt a társaság rendelkezésére. Ezt a társaság kártérítési igény nélkül túrni tartozik. - A szerződéskötéssel kapcsolatos költségeket a társaság viseli. - A szerződés csak a város törvényhatósági bizottságának, ill. a kormányhatóságnak jóváhagyása után válik joghatályossá.

135 Ez volt tehát az a szerződés, amely miatt a helyi lapok annyit támadták a várost. Pedig, ha tárgyilagosan megvizsgáljuk, nem is volt ez a szerződés előnytelen a város számára. Igaz, hogy az előzetesen beígért 100 000 korona évi haszonbérrel szemben a szerződésben már csak 25 000 korona fix összegű haszonbér és 10 000 korona földbérlet, tehát összesen 35 000 korona lett rögzítve, vagyis 50 korona/kh helyett 17,5 korona/kh, mégis azt mondhatjuk, hogy ezt a bérleti díjat egy addig hasznavehetetlen földterületért fizették. A város költségére történt beruházások pedig, - melyhez a forgótőkét elsősorban a társaság biztosította, — a haszonbérlet lejárta után a város tulajdonába mentek volna át. Hogy ebből nem lett semmi, az nem a szerződéskötőkön múlott, hiszen a városnak jövedelmező volt a haszonbérlet, ezért a bérleti szerződést mindig meghosszabbították, mindaddig, míg 1948-ban az állam rá nem tette a kezét a telepre. A szerződésből az is kiderül, hogy a város a szikesek kilúgozási kísérletéről sem mondott le, hiszen kikötötték, hogy a tavak esetleges mezőgazdasági célra történő igénybevételét - hasonló tó átadása mellett — a társaság tűrni tartozik. Erre sem került azonban sor, mert az I. világháborút követően a városnak sohasem volt annyi pénze, hogy új tavat létesítsen, s a meglevőkön a kilúgozási kísérletek eredményét megvizsgál-