Dunka Sándor: A Hortobágy-medence régi vizei és a tógazdálkodás (Vízügyi Történeti Füzetek 14. Budapest, 1996)

A HORTOBÁGYI HALGAZDASÁG MEGVALÓSÍTÁSA

zetési szolgalmi jog a vízhasználati engedély tartamára, - beleértve az esetleges meghosszabbítást is, - további megkérdezése nélkül bejegyeztessék. Ugyanígy nyilatkozott Fried Leó csegei birtokos is 1913. április 21-én.

126 A végleges vízjogi engedélyt 1927. december 29-én kérték meg, de a tápcsatornára és a levezető csatornára még 1933-ban is folyamatban voltak az engedélyezési tárgyalások. Elsősorban a tulajdonviszonyok tisztázatlansága miatt húzódott el az engedély kiadása. De voltak más okok is, 1940. november 25-én a sátoraljaújhelyi folyammérnöki hivatal ragaszkodott a tiszakeszi szivattyútelepnél a tápcsatorna torkolata alatt és felett 40-40 fm partvédmü kiépítéséhez.

127 A Hortobágy hasznosítása érdekében épített első mű új hasznosítási lehetőséget adott a pusztának. A tápcsatorna visszahozta a Tisza vizét a Hortobágy-medencébe, s az a terület, mely eddig még legeltetésre sem volt használható, minden évben szép jövedelmet biztosított a városnak. A puszta közepén megjelent tavak átrajzolták a térképet, (22. ábra) s új arculatot adtak a tájnak. Az első hortobágyi vízhasznosítási művet 1937-ben követte a borsósi kísérleti öntözőtelep megépítése. 1934-ben Bíró János legelőszakértő tanulmányt dolgozott ki a belterjes állattenyésztésre Debrecen város megbízásából. A tanulmány címe: „A Hortobágypuszta jobb hasznosítása." Ebben a munkában megismétli a puszta korábbi hasznosítóinak jelmondatát: öntözni kell! Mivel eddig a területen csak halastó létesült, tehát öntözés nem volt, a folyamatos öntözésre való áttérés gondolatát vetették fel, ami kevesebb költséggel megvalósítható és a menetközben esetleg előforduló hibák sem vetik vissza hosszabb időre az öntözési kedvet. Ebből a célból készült el 1938-ban a debreceni kultúrmérnöki hivatal tervei alapján a „Borsósi duzzasztómű" néven ismert zsilip, a vele kapcsolatos tározó tó és 110 kh kísérleti öntözőtelep. A létesítményeket a Hortobágy azon térségében kellett megvalósítani, ahol a legjobb eredményre lehetett számítani, ez pedig az Arany Sándor által korábbban kijelölt mátai terület volt. A terv alapján a Hidi Csárdától délre duzzasztómű létesült a Hortobágyfolyón. A duzzasztott víz turbinát hajt, amelynek energiáját szivattyú hasznosítja. Ez a szivattyú az öntözővizet földgátakkal körülvett 300 kh nagyságú mesterséges tározómedencébe emeli, melyben 2,5 millió m

3 vizet lehet tározni. Ebből a mesterséges tározóból lehet mintegy 900 kh területet öntözni az ún. „Borsoslapos" pusztán. A duzzasztó által visszatartott Hortobágy folyó vizéből a jobbparton, a Hidi Csárdával szemben, az ún. „mátai telepen" még további 110 kh volt öntözhető. Ezeket a telepeket később az Öntözésügyi Hivatal vette kezelésbe, mint kísérleti minta-öntöző telepet és a legmodernebb gazdasági épületekkel látta el. A duzzasztómű tervezésénél 25 m

3

/s átlagos tavaszi vízhozamot vettek figyelembe, amit az 1933. évi kisvíz és az 1934. évi tavaszi árhullám alapján számítottak.

128 A számítások szerint a Hortobágy folyó feltételezett vízhozama: szeptember 1. és november 30. között 943 000 m

3 december 1. és február 15. között nincs vízhozam február 16. és március 31. között 5 870 000 m

3 április 1. és június 30. között 568 000 m3 július 1. és augusztus 31. között nincs vízhozam A Hortobágy folyó évi párolgása A tároló-medence évi párolgása Összesen: 7 381 000 ITT* 450 000 m

3 534 000 m

3