Dunka Sándor: A Hortobágy-medence régi vizei és a tógazdálkodás (Vízügyi Történeti Füzetek 14. Budapest, 1996)

HALÁSZAT A HORTOBÁGYON. A MESTERSÉGES HALTENYÉSZTÉS TÖRTÉNETE

17. ábra. A lápi halászat jellegzetes eszközei voltak a csikászó kasok végére leapadtak, az apróbb, kisebb igényű halak a kotúba menekültek. Ekkor a kotút kitaposták, a taposás következtében a kotú sárrá vált, s a hal a sár tetején maradt. Sokszor lovakkal tapostatták a kotút.

91 A XIX. század végéig megengedett volt a szigonyozás is. Szigonnyal főképpen ívó halakra halásztak, elsősorban sekély, nádasok közötti vízerekben, tószéleken használták. A szigony három, vagy négyágú volt, s egy 4—5 m hosszú rúdra volt erősítve. Mivel a lakosság ellátásában a halászatnak nagy jelentősége volt, az Árpádházi királyaink által adományozott halászó helyek őrzésére és a rendszeres halászatra a birtokosok nagy gondot fordítottak. A XI-XV. század a magyar halászat virágkora volt. A török uralom és a török kiverését követő időszakban azonban a halászatban is fellazult a rend. A folyószabályozásokat és a lecsapolásokat követően pedig az Alföld vízfolyásainak addig közmondásosán nagy halbősége megszűnt. A halállomány csökkenését mégsem szabad kizárólag a vízrendezésekre visszavezetni, mert abban közrejátszott az is, hogy Magyarországon 1888-ig nem létezett halászati törvény. Mivel az államhatalom nem avatkozott a halászati ügyekbe, megszokottá vált a halászati jogot magánjognak tekinteni, mely mindenki által megszerezhető, szabad adásvétel tárgyát képezi, és valóban e gyakorlat eredményeként számos új halászati jogcím keletkezett. Sokan egyenesen az állampolgári jogok korlátozásának tekintették az állami beavatkozást, tiltakoztak a hálószemek és a kifogható halak minimális nagyságának és a halászati tilalom idejének meghatározása ellen. Mások viszont a halállomány csökkenésének megakadályozása érdekében egyenesen követelték az állami beavatkozást. A múlt század második felében hazánkban nemcsak a halászati törvény megszületése, hanem a mesterséges halászat meghonosítása is foglalkoztatta az ország haladását fontosnak tartó szakembereket. A mesterséges haltenyésztésnek ekkor már külföldön rövid, de mégis jelentős múltja volt.