Dunka Sándor: A Hortobágy-medence régi vizei és a tógazdálkodás (Vízügyi Történeti Füzetek 14. Budapest, 1996)
TERVEK A HORTOBÁGY HASZNOSÍTÁSÁRA
14. ábra. A hortobágyi öntözőtelepre 1911-ben készített terv helyszínrajza feltételezve 12 óra, — vagyis egy nap alatt — ezzel a vízmennyiséggel 6 kh-t lehet megöntözni. 11 öntözési napot számolva a 4 l/s vízzel tehát 66 kh öntözhető meg, vagyis a 3000 kh megöntözéséhez 1818 l/s, azaz 1,8 m 3 /s vízre van szükség. A szivattyútelepet ennek megfelelően tervezték, amely ezt a mennyiséget a legkisebb tiszai 83,80 m (Adria feletti) vízállás esetén 91,20 m. A. f. szintre képes emelni. A szivattyútelep három 0,6 m 3 /s teljesítményű egységből állna, az erőgépekhez egységenként 100 LE-t terveztek. Erőgépként Diesel nyersolajmotorokat javasolnak. Mivel egyelőre csak 1,2 m 3 /s víz szállítását tervezték, a két gépcsoport költsége hullámtéri elhelyezés esetén 268 ezer korona, mentett oldali elhelyezés esetén 340 ezer korona. Az üzemeltetés évi költsége hullámtérre telepített szivattyútelep esetén 24 ezer korona, mentett oldali telepítésnél 30 ezer korona. Az öntöző főcsatorna hossza 13,5 km és úgy van méretezve, hogy az 1,8 m 3 /s-ot már az első időszakban is képes legyen elvezetni. Ugyanerre a vízmennyiségre tervezték a főcsatorna műtárgyait is. Figyelembe véve a szivattyútelep, az öntöző főcsatorna, a műtárgyak és 5 kh 1287 n-öl idegen terület kisajátítási költségeit is, a megvalósítás költségeit 462 653, kerekítve 500 ezer koronában irányozták elő. 81 A vita most már a Földmívelésügyi Minisztérium és Debrecen város tanácsa között a megvalósítási költségek megosztásáról folyt. A Földmívelésügyi Minisztérium szerződéstervezete szerint a város díjtalanul rendelkezésre bocsájtja a 3000 kh öntözésre tervezett területet és az öntöző főcsatorna területét, valamint ad 500 ezer koronát. Ezért a
