Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

Előszó

Tanulságosak tehát a könyv ezen oldalai. A tapasztalatokat át kell adni, s a rendkívüli helyzetre időben fel kell készülni. Pompeji lakói egykoron annak áldozatául estek, hogy a kollektív emlékezet elhalványult, nem voltak olyan hagyományok és emlékforrások, amelyek a Vezúv korábbi kitöréseinek történetét az utókor tudatába bevésték volna. Hogy mit lehet tenni, és mit nem! Pech József, a magyar vízrajzi szolgálat megteremtője, maga is jeles árvédekező mérnök, az 1880-as években úgy érezte, azt a sok tapasztalatot, amelyet kortársaival együtt az árvizek elhárítása közben szerzett - nem engedi elveszni, ezért mérnöktársaival öszszefogva megjelentette Gátvédelem, című munkáját. Az előszóban megemlítette, hogy a kis könyvecskét azoknak a fiatal kollégáinak szánja, akik először kerülnek abba a helyzetbe, hogy az árvízi bajban mindenki rájuk tekint, s tőlük várja az elemek fenyegetésétől való menekvést. „Ne csüggedj, soha!" - ad tömör útravalót most már a kései utókor szakembereinek, s valóban, néha csak a Mindenható tudja, hogy a végsőkig lesuvadt gát, miként tudja mégis tartani a ránehezedő vízoszlop nyomását. A Berettyó árvizei komoly tanulsággal szolgáltak a következő évtizedekben. A természet és az emberi számítás kijelölte azokat a vidékeket, amelyek - ha a baj bekövetkezik - alkalmasak az árvizek csúcshozamának tarozására. Persze a töltések mesterséges megnyitása is komoly szakértelmet követel, mint azt az utóbbi évtizedek nem egy kísérlete, s maguk az 1970-es árvízi események is bebizonyították. A Szerzők munkájukat a jövő szakemberei számára szóló intésnek szánják, ne feledkezzek meg a kisebb vízfolyások árvízi veszélyeztetéseiről, a múltból leszűrhető tapasztalatok hasznosításáról. A nem szakemberek pedig használják a könyvben fellelhető adatokat és történeteket haszonnal, miként a Vízügyi Történeti Füzetek korábbi 16 kötetét is. Fejér László