Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)
A Hortobágy-Berettyó medence népeinek története
lábaink önkénytelenül is, hideg fürdőt. " s Ezt az utat 1838-ban rendesen megcsinálták, miután a Hortobágyi kilenc lyukú kőhidat 1827-33 között megépítették. De ilyen volt a helyzet az ország útjain a folyamszabályozások, ármentesítések és vízrendezések befejezéséig. Az utak nagy részét a vármegye általában az érintett községekkel közerővel építtette. Az árokból kitermelt földből épített töltésre fövenyt (folyóvízből nyert homokot, vagy kavicsot) szórtak. Ilyen körülmények között elképzelhető, hogy csapadékos időben milyen volt ezeknek az utaknak az állapota. Közlekedés a lápvilágban A Berettyó és a Sebes-Körös Sárrétje miatt szinte lehetetlen volt a közlekedés az ország központi és keleti területei között. Ezért már a középkorban is nagy jelentősége volt a Hortobágy folyón levő átkelőhelyeknek. Amint korábban láttuk, a folyó mellett levő mocsaras terület csak Máta és Szentágota környékén szűnt meg. Átkelőhely tehát csak ott volt elképzelhető. 1846-ból származó oklevél már említi az ezen területen épült fa hidakat. 9 1697 és 1699 között Mátán 14 nyílású fahíd épült. Mivel a fa hidat az árvizek gyakran megrongálták, Debrecen Városa elhatározta a mátai (Nagyhortobágyi) csárda mellett kőhíd építését. A híd terveit Povolny Ferenc debreceni építőmestet készítette, a kivitelezést Listmann János debreceni kőműves mester végezte. A munka 1827-től 1833-ig tartott. Az új kőhíd a korábbi fahídtól északra egy ölnyire épült. A híd ellenfalak közötti hossza 92,13 m, szányfalaival együtt teljes hossza 167,3 m. Kilenc nyílása egyenként 8,53 m. A híd nyolc mederpillére egyenként 1,92 m vastag, a jégtörők függőleges éle és a hátsó pillérfö között mért hossza 9,82 m és mind egyforma. A híd legnagyobb magassága a keleti hídfőtől számított 6. pillérnél a mederfenéktől a mellvédfal legmagasabb pontjáig 7,90 m, legkisebb magassága pedig a keleti hídfő ellenfalánál 6,59 m. A pillérfők víz felőli jégtörőinek alaprajza háromszög alakú, s hegyes élű derékszögben végződnek, éleiket szögvasak védik, melyek a pillérfalakhoz laposvassal vannak rögzítve. A hátsó pillérfők alaprajza félkör alakú. A pilléreknek a mederfenéktől számított legnagyobb magassága 3,25 m, legkisebb magassága 2,10 m. Faragott kövei a rózsaszíntől egészen a sötétliláig sokféle árnyalatúak. A pilléreken nyugvó dongaboltozatok ívei körszeletet alkotnak, s a bolthajtások ívköre 8,33 m, ívmagassága 2,58 m. Az útpálya koronaszélessége 6,85 m, ezt a szélességet azonban egy darab kőtömbből negyedgömb alakúra kifaragott kerékvetők 5,80 m-re Ä Eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának Kézirat Gyűjteményében. Megjelentette dr. Csánky Dezső az Ország Világ 1882. évf. XV. füzetében. Dr. Tóth Ernő szerk.: Hidak Hajdú-Bihar megyében. Debrecen 1996. 19. p.
