Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)
A régi Berettyó vízgyűjtője a szabályozás előtt
besen folyt, de a porhanyós talaj miatt nem tudott magának elegendő nagyságú medret vájni, így útjában kiszakadásai nagy területet mocsarasítottak el. Mivel a Berettyó és a Sebes-Körös között nem volt vízválasztó, ezen kiszakadásokon keresztül aztán hol a Berettyó vize ömlött a Sebes-Körösbe, hol pedig a Sebes-Körös nagyvize a Berettyó árterületére. A vízfolyások rendezetlensége miatt sokszor még a vármegyei deputációk tagjai sem tudták megállapítani, hogy melyik ér honnan veszi eredetét. Mezősas a Kutas kiöntései ellen már 1730 körül gátat épített. Ez ellen több község tiltakozott, mire a vármegye a töltést elbontatta, pedig a Kutas nagyvize először Mezősasra ömlött. A Kutas áradásaitól nagyon sokat szenvedett Kornádi is. A Kutas ugyanis Kornádi előtt megszűnt, s a nagyvíz sokszor behatolt a község belterületére is és házakat döntött romba. Kornádi az 1780. évi nagy árvíz után kérvényt nyújtott be a vármegyéhez, melyben azt adták elő, hogy a Kutason lejövő árvíz mindenüket elvitte, az ár behatolt a házakba is és a község teljesen víz alatt áll; ha a vármegye sürgősen nem segít rajtuk, éhen fognak pusztulni. A vármegye azonban csak pillanatnyi segítséget tudott adni. A végső megoldás csak a vízfolyások rendezése és az ármentesítés lehetett. Erre azonban még csaknem egy évszázadig kellett várni. 44 Vízfolyások a Hortobágy vízrendszerében Az alábbi áttekintéshez megkerülhetetlen alapmű dr. Zoltai Lajos 1935-ben, Debrecenben kiadott Debrecen vizei című munkája. Tekintettel arra, hogy adataink jelentős részben az ő kutatásain alapulnak, nem tüntettük fel külön a források között. A Hortobágy folyó jobboldali mellékfolyója az Árkus, mely részben ásott, részben természetes vízmeder. Széles medre és nagy kanyarulatai arra utalnak, hogy medrét korábban valamelyik - Északkeleti Kárpátokban eredő - nagy folyó, később pedig a Hortobágy medencén végigvándorló Tisza uralta. Az Árkus az Ohat és Csege között elterülő Völgyes nevű, hajdani halászó tóból szakadt ki, s a Zám-Nádudvar-Angyalháza hármas határnál ömlött a Hortobágy folyóba. Hossza 21 340 m volt, de ősi medre - a Hortobágy folyó melletti mocsarak miatt — csak 16 000 m, de ennek ellenére szélessége 50-100 m között változott. 5340 méteres mesterséges medrét a szabályozások megkezdése előtt a belvizek levezetése érdekében ásták ki. 45 A középkorban az Árkus látta el vízzel az azóta elpusztult Árkusd, Derzsegyháza, Csecs, Zámmonostora és Szabolcs nevű falvak lakóit. A folyó neve először az 1336. évi határjárásnál volt említve : „transendo ibi Arcus". 46 Ma az Árkus-ér csatornázott, a teljes neve Alsóselypes—Hataj—Völgyes—Árkuséri főcsatorna, s Mihályhalmától északra folyik a Hortobágy folyóba. A főcsatorna felső szakasza a Királyér-Felsőselypes-Bágy-Szandalik főcsatorna. Teljes hossza ma 60 km, vízgyűjtő területe 630 km 2 . 47 Reszeghy Lajos id.m. 30. p. Hunfalvy János: A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása. Pest,. 1863-65. 309. p. Károlyi oklevéltár 1.122. Magyar Nagylexikon 2. Bp. 1994. 384. p.
