Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)
A védekezésről negyven év távlatából
-a kritikus védekezési idő további két nappal megrövidült volna, ami értelemszerűen arányos költségmegtakarítást is eredményezett volna. Hangsúlyozni kell, hogy ezeket a megállapításokat csak utólag lehetett rögzíteni, mert a nyitás előtt 36 órával még 62 cm-rel volt magasabb a Berettyó vízszintje, mint a vésztározó töltés koronája. Az árhullám ilyen leszívását senki sem remélte. 4. Tápay László - akkoriban már az árvízvédekezők „nagy öreg"-je - az 1970. évi vésztározás után hangsúlyozta, hogy időszerűvé vált a vésztározók bátrabb és rendszeresebb igénybe vétele, és az ezzel kapcsolatos tapasztalatok biztatóak. 5. Vágás István — aki Szegeden volt részese az 1970. évi árvízvédekezésnek — a június 15-i Berettyó menti vésztározásról ezt írta: „A romániai gátszakadásoknak, majd a vésztározó megnyitásának vízhozamcsökkentö hatása egy-egy apadási hullámot indított el, amelynek a Körösök árhullámának ellapulását erőteljesen gyorsították... A Hármas-Körös torkolatában az árhullám csúcsvízhozama a gátszakadások és a vésztározó kezdetben igen intenzív vízelvonása miatt június 15-én és 16-án 1200-1300 m 3 /s-nál már nem lehetett nagyobb". 4 Számítása szerint, ha mintegy 600 m 3 /s körüli többlet vízhozam érkezik a Tiszába és érvényesül hatása, a szegedi szelvényben ez elegendő lehetett volna a vízállás 90-100 cm-rel való megemeléséhez is. De megnövelte volna a 800 cm-t meghaladó 66,4 napos tartósságot is. A töltésátvágás, illetve vésztározás tehát kedvezően hatott még az alsó-tiszai vízhozamokra, vízállásokra, és azok tartósságára is. Ezeknek pontos értéke lehetne ugyan vitatni, de az átvízvédekezésben betöltött kedvező hatásuk azonban vitathatatlan. Némethy László mérnök számításaival megalapozott - a költség-kihatásokat is érintő - megállapításai szerint a töltésátvágással sikerült a védekezési időt 3-4 nappal lerövidíteni. A vésztározással előidézett kár és a helyreállítás költsége csak mintegy a fele (8,3 millió akkori forint) volt az előző 3-4 napi költségnek. Kimondható, hogy a gondosan, kellő körültekintéssel végzett vésztározás nem csak árvízi biztonságot növelő, hanem költséghatékony védekezési módszer is. Véleménye szerint: „Ha nem vésztározunk és elszakad a foki-hídi töltés, elöntés alá kerül 210 km 2 terület - benne Újiráz és Csökmö községekkel - s az egyszeri elöntésből származó kár kb. 825 millió forint. Ha viszonyítom a keletkezett kárt az elhárított kárhoz (825:8,3=99), a kockázat 99-szeres volt. Nem lehet viszont sem forintban, sem viszonyszámban mérni azt a lélektani hatást, amely a térség érintett lakosságát sújtotta volna. Ha 13-án éjszaka Szeghalomnál, vagy Körösladánynál meghágja a töltés koronáját a víz, és töltésszakadás következik be, a kár 1950 millió forint, vagyis 234-szeres." A vésztározásnak ezen kimutatható előnye akkor is igaz, ha a fenyegető töltésszakadások nem következtek be. Ügy vélem időszerű lenne Némethy László mérnöknek emléket állítani, nehogy munkássága feledésbe menjen. Némethy László korunk egyik legsokoldalúbb mérnöke volt, aki körül sok fiatal felnőtt és gyarapodott mérnöki tudásában. Gazdag vízmérnöki tapasztalatából mindig volt követni és megszívelni való. A Berettyó és Sebes-Körös deltájának pedig utolérhetetlen műszaki ismerője volt. Nem vágyott pozícióra, mérnök maradt. Azon kevesek közé tartozott, 4 Az Alsó-Tisza vidéki nagy árvízvédekezés, 1970.
