Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

A védekezésről negyven év távlatából

Ekkor még nem tudtam, hogy mennyire egyedül maradtam, mi vár rám a következő éjszakán és az azt követő napokon...

3 A vésztározó ismételt megnyitása június 15-én Ebben a fejezetben is első személyben szólok azért, mert ezzel kívánom kifejezésre juttatni, hogy a vésztározó megnyitására vonatkozóan megtörtént döntést nem lehetett volna „bizottsági úton" meghozni, s a döntés következményeiért még morálisan sem terhelhettem munkatársaimat. E megjegyzés után térjünk vissza az eseményekhez. Mint a terület védelemvezetője tudtam, hogy az árhullám tetőzésével csak a töltés meghágásának veszélye múlt el, de a töltés rossz és romló állapota miatt a veszély elsősorban Körösladánynál és a Foki-hídnál óráról-órára nő. A viszonylag kisebb kárral járó megkönnyebbülést már csak az jelenthette volna, ha a Foki-hídnál szakad át a gát, s nem Körösladánynál. A gát átvágását viszont nem vállalhattuk, hiszen ezt az előző napon a kormánybiztos sem vállalta. Azt is tudtam, hogy a szeghalomi Járási Tanács már értesült arról, hogy a 13-ai gátátvágás nem járt sikerrel, s mikor ez a lakosság tudomására jutott, tovább nőtt a félelem, az izgalom. Vasárnap a késő délutáni órákban a Vésztározó megnyitások 1970-ben Azt még nem is sejtettük, hogy Szeghalomnál a 200 évenként, Foki-hídnál az 1000 évenként előforduló árvíz ellen védekezünk.