Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)
Vízgazdálkodási társulatok a Hortobágy-Berettyó medencéjében
kedett. Természetesen növekedett a foglalkoztatottak száma is, 1973-ban már 198-an dolgoztak a Társulatnál, ebből 166 munkás, 32 fő pedig alkalmazott volt. A Társulat a következő évtizedben tovább erősödött. Saját termelési értékük 1981-ben már 32 985 000 forint volt. Vízgazdálkodás karbantartás során 61 387 ha területen nád-, gaz- és cserjeirtást végeztek. Iszaptalanítottak 8 km hosszú csatornaszakaszt, gyökérzónás iszaptalanítást pedig 74 km-en hajtottak végre. A bérlők 255 km csatornahosszon 15 000 ha területet kaszáltak le és tettek rendbe. Az elvégzett munkák eredményeként a csatornák megfelelő állapotba kerültek és üzemképességük állandóan biztosítva volt. Természetesen így volt ez nemcsak 1981-ben, hanem az 1970-es évtized minden évében. A jó műszaki munkavégzés mellett eredményesen is dolgozott a Társulat, 1981-ben 4 310 000 forint nyereséget értek el. Pedig 1970-ben még az átvizek elleni védekezéshez is segítséget adtak. A Társulat létszáma 1981-ben 175 fő volt. 1982. április 1-én ismét jelentős változás történt a Társulat életében, ezen a napon ugyanis egyesültek az „Alsónyírvíz Vízgazdálkodási Társulattal" Az „Alsónyírvíz Vízgazdálkodási Társulat", mely korábban igen szép eredményeket mutatott fel, az 1980-as évekre leromlott és veszteségessé vált. Területét megosztották a Berettyó Vízgazdálkodási és a Hortobágymenti Vízgazdálkodási Társulat között. A nagyobb területet a Berettyói Társulat kapta, egyúttal átvette a megszűnt társulat géptelepét és állóeszközeinek nagy részét is. Szerencsére 1982-re már a Berettyó Vízgazdálkodási Társulat úgy megerősödött, hogy a veszteséges társulat jelentős részének átvétele sem tudta lerontani, sőt a következő években egyre jobb eredményeket ért el, mert ekkor már megfelelő ipari és szállítási háttérrel rendelkezett. Az egyesülés vízrajzi szempontból is ideális volt, hiszen a terület együttesen alkot egységes vízügyi rendszert. Ezt követően a Társulat termelési értéke is megnövekedett, 1982-ben 50 697 000 forint volt, nyereségük pedig 3 882 000 forint. Ebben az évben 199 fizikai és 49 szellemi dolgozót foglalkoztattak. A továbbiakban nem kívánunk részletesen foglalkozni a Berettyó Vízgazdálkodási Társulat történetével, csupán annyit kívánunk megemlíteni, hogy a Társulat ma is eredményesen működik. Szeretnénk még arról is beszámolni, hogy a Társulat tulajdonában levő helyi jelentőségű közcélú létesítmények bruttó állóeszközértéke 1989-ben 450 040 000 forint volt, s ez 1542 km belvízcsatorna, 220 db zsilip, 1725 db átjáró műtárgy és 5 db szivattyútelep értékét tartalmazta. Megemlítjük még azt is, hogy a Társulatnak 1992-ben kellett végrehajtani az 1991. évi XXXIII. törvény előírásait, melynek alapján ugyanis azokat a belvízcsatornákat, melyek határa csak egy önkormányzatot érintenek, át kellett adni az illetékes önkormányzat tulajdonába, amennyiben az önkormányzat ezt hajlandó is volt átvenni. A Társulat működési területén levő 58 településből 16 önkormányzat kérte a csatornák átadását. A törvény által meghatározott kategóriában ezen önkormányzatok területén 259 km csatorna volt, melyből 156 km átadása meg is történt, további 103 km átadása csak a részleges tulajdonjogi rendezés után lehetséges. Ezzel a Berettyó Vízgazdálkodási Társulat történetét be is fejeztük. Ezek után csak egyetlen feladatunk van, hogy bemutassuk a Berettyó Vízgazdálkodási Társulattal 1982 április 1-én egyesült Alsónyírvíz Vízgazdálkodási Társulat másfél évtizedes történetét.
