Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

Vízimunkálatok a Romániához csatolt területeken

Vízi munkálatok a Romániához csatolt területeken Az Ér rendezése A XIX. század végére az Ér-csatorna rendezése csak részben valósult meg. Az 1930-as évek után felvetődött az Ér rendezése, de most már csak kizárólag árvédelmi érdekből. Elsősorban Gönczi Sándor székelyhídi kultúrmérnök szorgalmazta a rendezést, de ahhoz a helyi birtokosok nem akartak hozzájárulni. A legnagyobb birtokos véleménye az volt: „Szép, szép amit csinálni szeretnétek, de ha lecsapoljátok a nádast, akkor én és úri barátaim hol fogunk kacsára vadászni. " A II. bécsi döntés után a Magyarországhoz egy időre visszakerült Ér folyó rendezésére mintegy 30 km-es szakaszon állami támogatást is nyertek az érdekeltek, a II. világháború azonban a munkát félbe szakította. Gönczi Sándor kitartó munkájának eredményeként végre 1960-ban a Román Állami Vízügyi Bizottság elfogadta a tervjavaslatot, s 1967-ben megkezdődtek a munkák. A javaslat szerint 54 181 ha vízjárta terület rendezését irányozták elő. Az első célkitűzés az Ér folyó és mellékvizeinek szabályozása és mederbeterelése volt. Ez meg is valósult. Az Ér-szabályozás úgy történt, hogy az eredeti medret Adony és Székelyhíd között egy lecsapoló csatornává alakítottákj át, a főmeder pedig az ún. „Tankárok" lett. A Tankárkot az 1939-40-es években építette a román hatóság mint katonai védvonalat. A Tankárok Szalacsnál indul és Szentandrás magasságában, a Sebes-Körös jobb oldalán fejeződik be. Az Ér szabályozásához csak a Szalacs-jankafalvi szakaszt használták fel. A Tankárok többi része még ma is létezik, ám jobbára már betömött állapotban. A szabályozás során elkészült a főcsatorna és a hozzá tartozó zárógátas hozamszabályozó tározómedencék Ghilesti - Endréd - Vasad és Érsemjénnél. A főcsatorna Érszentkirálynál kezdődik, s követi a Kraszna és az Ér hajdani medrét. Teremnél éri el az Ér egykori vonalát, s innen majdnem egyenes irányban tart Dél-Nyugatnak, míg Bihardiószegnél eléri a magyar határt. A csatornát 250 m hosszú gát védi a magas vizek átcsapásától. A csatorna fenékszélessége a terepviszonytól függően 5-7 m, mélysége 5-6 m, a gátak koronaszélessége 2,8-3,6 m. A jelenleg is folyó csatornaépítési rendszer 65 000 ha ár- és belvízmentesítését biztosítja. Az Ér-rendszer csatornahálózata a fő- és mellékcsatornákkal együtt több mint 700 km. A csatornahálózat és gátrendszer 1980-ban kiállta az eddigi legnagyobb árvíz megpróbáltatásait. Áradás, kártétel sehol nem volt. A második célkitűzés, az öntözés már a kezdeti lépéseknél elakadt, pedig az érsemjéni 4, a vasadi és az endrédi tározó 20 millió m

3 víz tarozására lenne alkalmas. Ma üresek, elhagyott libalegelők. Az Ér vízgyűjtő területén, a mellékágakon az 1970-es évek közepétől megépítettek egy-két tározót, amelyeknek befogadóképessége 200 000 - 2 000 000 m

3 között változott (Mouka, Nagykágyai, Selindi, Szalacsi). E tározók létesítésének célja elsősorban az öntözővíz biztosítása volt, de másodrendű célként árvízcsökkentő funkciót is kaptak.