Dunka Sándor - Papp Ferenc: A Berettyó vízgazdálkodásának és jeges árvizének története (Vízügyi Történeti Füzetek 17. Budapest, 2008)

Öntözés

Öntözés „ Vizeink haszontalanul, sőt kártékonyán folynak le, míg napégette sovány legelőink áhítozzak az életadó nedvességet. Folyóinkat szabályozták, hogy partjaikat művelés alá vegyék, de azóta nem gondoltak arra, hogy vizeiket korlátok közé szorítva átadják a szomjazó főidnek. " ' Jó két évtizeddel ezen véleményt megelőzően a Alsószabolcsi Tiszai Armentesítő és Belvízszabályozó Társulat mérnökei már foglalkoztak a Hortobágy öntözésével és Várady Géza társulati főmérnök irányításával tervet készítettek a „debreceni nagy Hortobágy puszta tiszai élővízzel való öntözésére. "Az öntözési terv műszaki leírásában a társulati főmérnök az öntözés szükségességét a következőkkel indokolta: „Hogy maga az öntözés mily mértékben fogja a Hortobágy fütermö képességét és azzal a föld értékét növelni, - azt most még megfelelő tapasztalatok hiányában biztos számadatokkal kifejezni nem lehet. Tagadhatatlanul áll azonban, hogy e hazánkban páratlan nagy kiterjedésben tervezett öntözési művelet, a Hortobágy puszta mostoha, szikvegyületü kemény és száraz talaján a gazdasági jólét új forrásátfogja megnyitni... Mert a lesülés veszélyének csaknem minden évben kitett és nedvesség után sóvárgó legelő, a termékeny tiszai élővízzel való gyakori és terv szerinti nedvesítése annak termőképességét minden esetben nagyobb mértékben fogja növelni. A puszta szárazsága hajló éghajlatát pedig a jelentékeny kiterjedésű területeken szétterült víz nagyfokú elpárolgása szintén befolyásolni fogja. - előreláthatólag több csapadékot, mindenesetre nagyobb harmatképződést és azzal a nyári napok magas hőfokának enyhítését fogja előidézni. - A jobb minőségű területeken kitűnő és jólfizető kaszálókat teremt, a csatornák pedig a nagyobb tavakkal, fenekekkel, mint a Papér, Hosszú, Zoltán, Motyó fenék és a Kun György tava stb. friss vízzel mindig könnyen elláthatók, és így jövedelmezhetök, haltenyésztésre is felhasználhatók lesznek".

2 Benedek Pál társulati főmérnök pedig már 1880-ban tervet készített a halastavakról. 1883-ban készített műszaki leírásának címe: „A Tisza — balparti szabályozásáról és a szikes legelők elárasztásáról a tiszadobi határtól Szoboszló Angyalházáig. "

} Méltán mondhatta Kvassay Jenő is, hogy a víz nem mindig és nem feltétlenül káros elem, melytől minden áron szabadulni kell, sőt hasznos, sokszor megbecsülhetetlen, még akkor is, ha kisebb-nagyobb káros hatásokkal jár karöltve.

4 A Berettyó- és Hortobágy medence öntözésével előző tanulmányainkban

5 részletesebben foglalkoztunk, ill. foglalkozunk, ezért itt ezekre nem kívánunk kitérni. De meg kell jegyezni, hogy a mezőgazdaságban ma létező dekonjunktúra nem fog örökké tartani, s a mezőgazdasági termékek növelésére elengedhetetlenül szükség lesz, hiszen a ; Dr. Ecsedi István idézi a Debreceni Képes Kalendárium 1913. évf. 136-137, oldalán a Magyar Földrajzi Társaság Alföld Kutató Bizottságának véleményét. 2 Debrecen 1897június hó. Várady Géza társ. főmérnök 3 Kéziratban meg volt az Alsószabolcsi Tiszai Armentesítő és Belvízszabályozó Társulatnál. 4 Kvassay Jenő: A Tisza völgy szabályozásáról. Budapesti Szemle. 54. K. 61. p./ 5 Dunka Sándor: A Hortobágy medence régi vizei és a tógazdálkodás. Bp., 1996. továbbá Dunka-Fejér-Papp: A Közép-Tiszántúl vízi története. Bp., 2003. 129-144. p. 149-160. p., ill. jelenlegi könyvünk „A társulati központ Nagyváradról Debrecenbe költözik " c. fejezete/