Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
III. Az átfogó vízimunkák előkészületei
Egykori tiszai komp ncbb bírálója volt a lelkes, de önkápráztató hazafiságnak, a dagályos szónoklatoknak - mestere volt a szívhez szólásnak és lelkesítésnek. Beszédeinek hatására elnémultak az aggályoskodók, az örökké kifogásokat keresők, akik már annyi üdvös elképzelést akasztottak meg. Egyesek azzal próbálták elhárítani a szabályozásban való részvételüket, hogy ilyen vállalkozást a kormánynak kellene végrehajtani a só felemelt árából. Mások a katonaságot akarták dolgoztatni a Tisza mentében, sőt olyan hangok is voltak, hogy az egész vállalkozást egy Tisza vidéki főúrnak kellene vezetnie (egyébként ez a kívánság gróf KÁROLYI György személye révén utóbb teljesült is!), de ezek az ellenvélemények elenyésztek az általános lelkesedésben. De kövessük tovább SZÉCHENYI feszített útiprogramját! Október 6-án Debrecenben fogadta a tisztelgő küldöttségeket. Jöttek a kollégiumi professzorok PÉCZELY József vezérletével, a református egyházközség képviselői SZOBOSZIÁI РЛР István püspökkel az élükön, aztán a néhány nap múlva megalakuló dobi vízszabályozó társulat tagjai, a Hajdú kerület és Debrecen város küldöttsége a díszpolgári oklevéllel. A polgári kaszinó emlékkönyvébe ez alkalommal a következőket jegyezte be: „Azon ncp, mely nemzetiségét hőn ápolva, egyesült erővel küzd előmeneteléért, előbb-utóbb múlhatatlanul homlokára tűzi a diadal repkényét. ” Október 8-án Böszörményen és Nánáson át Tiszadobra utazott, ahol a másnap megtartott harmadik ülésen megalakították a Tisza-Dobi Társulatot. Október 10- én a Kadarcs-érhez ment, innen SEMSEY Albert ötösfogatán vitte ILLÉSY János nagykun kapitánnyal Madarasra. Fegyverneken át estére Szolnokra érkezett, ahol díszebédek és vacsorák helyett macskazene várta. A szegényes kocsmában mindenki maga fizette fogyasztását. Mennyire más volt ez, mint a fényes debreceni fogadtatás! Itt ugyanis attól tartottak az érdekelt birtokosok, hogy a felsőbb szakaszokon majdan elvégzett munkák a nyakukra hozzák a vizet. Ráadásul az ellenzéki urak a grófban a Helytartótanács emberét látták, ezért aztán nem különösebben lelkesedtek a szabályozás gondolatáért. A szolnoki Tiszapart A negyedik ülést 12-én a városházán mégis zavartalanul megtartották. Szerve- zőútját Szentes és Hódmezővásárhely érintése után október 15-én Szegeden fejezte be, ahol megint ünnepélyesen fogadták. 15-én tisztelgett nála Szeged városának, kereskedelmi testületének, Csongrád, Torontál és Bács megyéknek, az óbecsei és kikindai kerületeknek, Makó városának és Algyő községnek kül65
