Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)
III. Az átfogó vízimunkák előkészületei
Árvízi menekülők Keleten az érmelléki dombok takarták a Berettyó völgyét, délnyugaton azonban már látni lehetett az Érrel közösen alkotott mocsárvilágot. Északon egész Szalacsig, délen pedig Biharfélegyházáig el lehetett látni. A víz és a sár tengeréből szigetként emelkedtek ki a kis magyar falvak nádtetős viskói, fehérfalú templomtornyai. Az elöntött területek kinnmaradt kis tócsái be voltak fagyva, ragyogtak a déli napfényben. A látvány ennek ellenére elszomorító volt. Utat a Székelyhíd felé vezető úton kívül nem lehetett látni, csak mély keréknyomok jelezték, hogy itt-ott szekérrel is szoktak közlekedni. Az Ér szinte állt szerteágazó medrében. Szalacsnál hét lánc (körülbelül 130 méter) szélességben még egy mederben lépett ki a dombok mögül. Gálospetrit már több ág is közrefogta, Ottomány határában 50 pedig hét ágra szakadva uralta a vidéket. Tárcsánál kissé összeszűkült a völgy, itt már csak három Ér szállította a vizet. A csokalyi és kólyi határban ugyancsak hét lánc szélességű lehetett, Székelyhídnál pedig Kóly felől egy bővizű patak szakadt bele. Diószeg felett a jankai határból érkező egyik patak annyira megduzzasztot- ta a vizét, hogy a várost teljesen körülvette, amely szinte szigetként emelkedett ki a víztömegből. A meder itt összeszűkült, néhol alig volt 100 méter, másutt azonban a 600-at is elérte. Ezzel a széles mederrel érkezett azután a pocsaji határba, ahol a Berettyó mocsárvilágával egyesülve valóságos tengert alkotott. A kapitány elkeseredve nézte a tájat, most már a napsütés sem csalt derűt az arcára. Milyen szomorú sorsa lehet az itt élő embereknek, akik sokszor hónapokra el vannak zárva a világtól? Micsoda küzdelmet kell itt folytatniuk, és egyáltalán, milyen lehetőség van itt az életre? A Fchcr-Körös síkvidéki szakasza Semmi. Holnap, vagy holnapután ismét jön egy áradás és a víz újra birtokába veszi a völgyet, s ki tudja, mikor tér visz- sza medrébe újra? Mikor lesz lehetőségük az ittenieknek, hogy szántani és vetni kezdjenek? És ki tudja, nem viszi-e el egyik napról a másikra a már érett termést a szeszélyes folyó árja?
