Dunka Sándor – Fejér László – Vágás István: A verítékes honfoglalás. A Tisza-szabályozás története (MKVM, Budapest, 1996)

II. Az egységes szabályozás gondolatának születése

tanulmányainak középpontjába a hazai hitelviszonyok vizsgálatát helyezte. Az 1830-ban megjelent, és nagy vihart kavart „Hitel” című művében világosan meg fo­galmazta, hogy tőke nélkül az országot nem lehet a gazdasági fejlődés útján elin­dítani. Széchenyi e művében írt arról is, hogy a modern nagybirtok nem épülhet a robotmunkára: „Se bot, se vessző nem hozott még egy országot is viruhásra, s csak halvány és rossz illatú virágokat termeszt a kényszerítve dolgozó kéz. ” Éppen ezért javasolta a robot eltörlését, s az áttérést a bérmunkára. Meg kívánta szüntetni a kilencedet is, ami fékezte a termelést, hiszen a jobbágy mennél töb­bet termelt, annál többet volt kénytelen fizetni földesurának. A többlettermelés­ben tehát csak részben volt érdekelt. Időközben azonban az immár halasztha­tatlannak tekintett vízimunkák terén lényeges törvény látott napvilágot. Az uralkodó I. Ferenc által (1807-ben) szentesített XVII. te. megteremtette a vízrendező, ill. vízszabályozó társulatok működésének jogi alapjait. A törvény értelmében, ha egy vízkárokat elhárító A BESZÉDES József által tervezett aradi malom­csatorna egyik részlete napjainkban, a háttérben egy múlt századi malom BESZÉDES József társulati igazgató mérnök, a reformkori vízimunkák egyik kimagasló alakja vízimunkában (tehát vízfolyás rendezé­sében, vagy mocsár lecsapolásban) a terü­letileg érintett birtokosok többsége a munka saját költségen történő elvégzésé­ről dönt és erre társulatot szervez, akkor a kisebbségben maradó, s a társulatba belépni nem kívánó birtokosoknak is viselniük kell a rájuk eső költségeket. Igaz, a törvény szerint ez a költségviselé­si kötelezettség utólagos, s csak abban az esetben fizetendő, ha az elvégzett mun­kák sikerültek és azokból a társulatba be nem lépő birtokosnak többletjövedelme származik. Szükség esetén a többletjöve­delem zár alá helyezéséről és a vízimunka arányos ráfordítási költségeinek kiegyen­lítéséről a hatóság gondoskodik. A törvénynek tehát nem annyira a társu­latalakítás engedélyezése volt a fő érdeme, hanem az, hogy a vízimunkák anyagi alapjának biztosítása érdekében hatósági 43

Next

/
Thumbnails
Contents